Kustra Ferenc József
Biciklis cikázik sok kocsi között.
Elütik, mert őrangyala nem őrködött.
Néma időpercekben is halad az életvonat,
fehér hóban vagy vaksötétben úszik az alkonyat.
(Bokorrímes)
Száraz leveleket fú a vehemens szél,
Azok mindegyike a halálról beszél,
Vagy az elmúlt jó múltról, csak mesél, mesél.
(Anaforás, 3 soros-zárttükrös)
Ballagáson körbejárjuk az iskolát, a termeket,
Ballagások során közben újra hallani éneket...
Ballagáson körbejárjuk az iskolát, a termeket.
Mindenki sorsában van ballagás...
Búcsú régi társaktól,
Búcsú a tanároktól,
Búcsú az iskolától!
Egyszerű, hétköznapi, viharos gondolatok...
Mint egy szétlőtt makadámút az életutam,
És már régen rájöttem, ez csak előfutam...
Kicsiny bogarak
Szárnyai zúgnak körben.
Minden feléledt.
Megint itt van a locsolkodás ünnepe
Nem már meggörbült háttal,
Nem halovány orcával,
Nem bánatos fékekkel,
Nem is rongyból lélekkel
Megyek vívni a mai nap illat-harcát,
Megyek locsolkodni, azt a jó húsvétját!
Locsolom a virágokat,
Megöntözöm szép lányokat.
Ha nincs tojás, ha nincs puszi,
Locsoláshoz hol egy nyuszi?
*
Zajos erdőben csend az uralkodó
Tavaszvárással télbúcsúztató...
(3 soros-zárttükrös)
A csendtől zúgó, zajos erdőben, őspadon ülünk,
Ha csendben is, fogjuk kezünket, lélek-egyesülünk...
A csendtől zúgó, zajos erdőben, őspadon ülünk.
Kávézgattunk, beszélgettünk - limerickben és haikuban...
Előttem sasszéz egy nagysága,
Korosztályombéli, jó márka.
Együtt kávézhatnánk,
Régmúltról dumálnánk.
Kikezdenék vele csudára.
Túl a mezőn, túl mindenen, túl a virágos réten,
Túl a sötét és morajló, gallya törött erdőségen...
Túl a mezőn, túl mindenen, túl a virágos réten.
Kőkandallóban
Tűz lobog, meleget ad.
Hóvihar fütyül.
Sodródó pelyhek
Együtt násztáncot járnak.
Engemet a szellő is ölelget és csókolgat,
Én hárítanám, hogy még télikabátban vagyok.
Szellőt ez nem érdekli, vehemens, rohamozgat,
Én meg nem is tudom... ennyire érdekelt vagyok?
Jó lenne veled ülni, Tina,
Nekem régi erdei padra...
Melegedne szívem,
Virágozna lelkem.
Szemünk erre-arra bámulna.