Kustra Ferenc József
Kicsiny hegyi vasúttal fölfelé
Félelmetes hegyek és bérceik között,
Lankával szemben, juj, de nagy erdők között
Csühögve halad a kicsiny, hegyi vasút.
Hegytetőre gyalog vagy vonat! Nincs más út.
Kirándulás a Pilis erdőségében
Minket láthatóan megtámadó a vihar,
Ide fog érni, és le is fog gyűrni hamar...
Minket láthatóan megtámadó a vihar.
Hajnal, hűs illat
Terjesztő. Virágillat.
Méhrajok jönnek.
Hamvas éjnek évadján
Rám talált a bús magány
A naplementéről, a nyárestéről, a holdfényről...
A lemenő napnak
Fénye, mint kiokádott láng.
Piros a tófelszín.
Halvány napsugár alant jár,
Hold ásítozva estre vár.
Lelkemben nem szelíd árny borítja a te utad,
Bizony, már régen kiapadt a szeretetkutad...
Lelkemben nem szelíd árny borítja a te utad.
Apám, drága, elég nagy baj az már nekünk,
Hogy még életedben nem tettél jót velünk.
Ezt tanultad tán`, vagy megörökölted nagypapámtól?
Elvetted lélekélelmemet, mint idegen szájtól.
Ó! A szélkakas,
Folyvást szolgálatban van.
Pihenni sem tud.
Ifjonc, pörög szüntelen,
Le nem áll, türelmetlen.
A csendnek a perceiben érzem, hogy átkarol a fénye,
Akkor világlik ki, mekkora a jövőnek a reménye...
Az ég távoli csillaghalmaza a csendet sugározza,
És csukott szemmel látom, a csendnek is van szivárványhídja!
A negyedik lányunokám még pár napot jár óvodába,
Mert ősszel - amit nagyon vár - már menni fog az iskolába...
A negyedik lányunokám még pár napot jár óvodába.
Ideért a pünkösdi kikelet, szívem ezzel tele...
De még van bizony a lelkem... az is ez örömmel tele.
(3 soros-zárttükrös)
Ó! Te szentséges pirkadat,
Vesd ránk az első sugarat...
Ó! Te szentséges pirkadat.
Vágyjuk a rügyfakadást...
Kicsit még kéreti magát a természet éje,
Pedig látja már, hogy vége, itt a tavasz fénye.
*
A fenyő deres,
A táj jeges és havas,
A táj szép téli.