Kustra Ferenc József
Dúl itten a hóvihar, alá zenél az orkán,
Becsülettel kint vagyok... majd` szétfagyok a vártán.
Fronton vagyunk, itt élet-halál a tét, de nagyon-nagyon,
Befagyott szemmel figyelek, nem, mint egy hadgyakorlaton...
Orosz támadásra gyanús jelek kerültek elő,
Vannak, kik ágyukhoz már lőszert készítenek elő.
Az ételhordó a kordéról leesett...
Jó vastagos és hosszú jégcsap keresett
Menedéket a keskeny lövészárokpárkányon!
Mi meg lebújunk... még meglőhetnek faron-háton.
(anaforás, 3 soros-zárttükrös duó, belső rímes)
Bizony, mindig úgy volt, hogy anyáról-lányra szállt a hagyomány,
Bizony, a modernüléssel elromlik a világ, mélybe süllyed hagyomány...
Bizony, mindig úgy volt, hogy anyáról-lányra szállt a hagyomány.
(Bokorrímes)
Klassz-tetsző e farsangi zene, szinte búbánat-bomlasztó!
A sok-sok szép maskara, biz` van, hogy nevetésre fakasztó.
Részvevők szép kivitelű ruhákban, és vannak tetszetős álarcok,
Zabizásra csábítanak az asztalra kitett fánk-variációk!
Jöjj már, hideg!
Egész nyáron melegem volt, már ilyen nem kellene!...
Az utolsó napon...
(leoninus)
Az újévnek nem sürgős, nem megy gyorsabban, mint máskor valamilyen rohamban...
Mi csak ülünk a bontatlan pezsgő mellett, és hosszan elmélkedünk mindenek felett...
Vágyva már a pezsgőre hosszasan emlékezünk, kotorjuk erősen, mit elfeledtünk...
(anaforás, kétszeres belső rímes, 3 soros-zárttükrös)
Adjon mindannyiunknak az Isten egy jobb esztendőt!
Adjon a magyarságnak, bárhol él is, egy jobb jövőt!
Adjon mindannyiunknak az Isten egy jobb esztendőt!
Elhamvadt parázsból nem villan szikra,
lángokat nem csihol, egekig nem fut,
parázs már nem él, elment a túlvilágra,
otthonát ott keresi, ott nyitá... kaput.
Ma már lélekrázó a karácsony?!
Natúr sorok a karácsonyról...
Mázas álarc, mi
Takarja ünnepeket.
Ajándék... legyen!
(Bokorrímes)
A kandalló lobogó-vörös fényei tűztérből kinéznek,
A fenyőfa-gyertyák lobbanó-láng fényeivel elegyednek.
Nem ismerik egymást! Csak néznek, és ettől bűvöletbe esnek...
és tankákban...
"Vers"
Helyett
Ezeket
Írjuk! Másként
Festett képeket...
A vágyunk nem akar elhagyni,
De jó lenne téged csókolni!...
Télapó, te fehér szakállas, szarvasszánon utazó!
Télapó, Te gyermeki öröm, könnyet kicsalogató...
Ilyenkor tér-idő
Keveredik, láthatár: köd.
Sárgul már a határ.
Ködös hajnal, napfény sápadt,
Tőle a határ felszáradt.