Kustra Ferenc József
Belesodródott a hazánk az őszbe,
Tavasszal meg holtakat... szél lengette...
(Anaforás, 3 soros-zártükrös)
Ül a felhők szélén, és a lábait lóbálja az eső!
Ül, de mi nem haragszunk rá, neki saját dolga az első...
Ül a felhők szélén, és a lábait lóbálja az eső!
*
Hűs szelek járnak,
Grasszálnak.
Fáról-fára ugrálnak!
A múlt, mint nagy sziklafal, a tényeket őrzi rég,
Meg a régmúlt történéseit nagyon védi még...
A múlt orma csak fel, olyan nagyon magasba tör,
Kutakodás közben a saját magányom gyötör...
Versben és európai stílusú haikuban, valamint 10 szavasokban meditáltunk
Fény kikandikál
A hajnali felhőkből.
Sugara villog.
Mereven bámulok
Álmélkodó rosszallással.
Arra, mi nem tetszik.
Egy udvar estjéről tankacsokrot írt a szerzőpáros
Az esti csend gyors
Lámpaoltásba fogott.
Horkolás zaja.
Zaj töri meg a csendet,
A szél valamit lenget.
Villámlásról...
(3 soros-zárttükrös)
Elég már egy nagy árnyék is, ami elfedi az eget,
De a nap talán megkönyörül, elhessenti, mint legyet...
Elég már egy nagy árnyék is, ami elfedi az eget.
Elértük az úti célunkat, a kisebb dombok közötti völgytölcsért,
Elértük az esti pihenőhelyünket, a völgy körüli dombtöltést.
A völgytölcsér torkolatától nem is messze levertük a sátorcölöpöket,
Hogy utána nekiállhassunk a vacsora-alkatrészek összefőzésének.
Ahogy sétálva lassan beértem erdőbe, a szépség szinte megdermesztett!
Ahogy körülnéztem, ugyanazt láttam, mint tavaly. Meglepetés lebegtetett!
Ahogy fölnéztem, a tavaszi lombkoronát erdő hordta! Gyönyörködtetett!
Villámcsattanás,
Mint heves ostorcsapás.
Félelmetes hang.