Kustra Ferenc József
Vágyjuk a rügyfakadást...
Kicsit még kéreti magát a természet éje,
Pedig látja már, hogy vége, itt a tavasz fénye.
*
A fenyő deres,
A táj jeges és havas,
A táj szép téli.
Megint megjött, ó, nekünk
A május és így anyák napja...
Így... emlékezzünk.
*
Anyám, Anyám... adj valamilyen jelet! Látsz te engem?
Érdekes kérdés... te nem szerettél, mert megérkeztem...
Ha én ezt este a nyugdíjasklubban elmesélem...
Titkom most vallom meg, Gizike!
Elért a szerelem pestise.
Izzadva vágyódok
És meleg-borozok...
Oly` erős szerelem ereje.
Gondolatsor... romantikában?
(LIMERIK csokor)
Kémeim jelentették, Gittus!
Új pasid van? Ezt mondta manus...
Én meg csak emlékszek.
Hogyan öleltelek.
Pedig pár évig jó volt, Gittus.
Eltelt megint a húsvét-várási idő, megjöttem én is,
Két évvel idősebbek vagytok, de szépek vagytok most mégis!
Nagyiékon nem is látszik, hogy öregedtek volna,
Nagypapát kérdezem is, kis régi pálesz nem volna?
Zöld erdőben jártam,
Ott sárban császkáltam...
A legjobb Krasznaja Moszkovszkaja kölni nadrág, jobb, zsebemben volt,
A többit Ti adtátok, én mentem, nálam az útra minden megvolt.
(3 soros-zárttükrös)
Esdünk hozzád, Te ravasz tavasz,
Reméljük, a húsvét nem havaz...
Esdünk hozzád, Te ravasz tavasz.
Zászlónkat csattogtatja a szél
Zászlórúdon zászlónkat csattogtatja a szél.
Kárpátokban már ezer éve él a magyar,
S bár a jelenlegi életünk több, mint fanyar,
A magyar teszi dolgát, és jobb jövőt remél.
Életbe hatolnék, de nincsen és nem volt trójai faló,
Ha lett volna, akkor én lettem volna az élethabzsoló...
Az élet sokszor pont olyan, mint egy patkolatlan, sánta ló!
A madarakról a télben...
Már hideg, ólmos
Az estéli szürkeség.
Tyúkok elültek.
*
Mert fagyot nyeltek
A szirmok, oly` kemények.
Emlékezés a szerelmemre...
Öleltük egymást, Szidónia!
Egyszer volt ilyen... Emlék napja.
Kapaszkodva álltunk,
Nehezen... elváltunk!
Megpusziltuk egymást kétszer, ha...
(Septolet)
Összetalálkoztunk,
Nem ocsúdtunk,
Végül csalódtunk...