L. Imre

L. Imre

Született: 1976. március 5.

Népszerűség: 39 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Szólna a csend

Szólna a csend a magánynak,
Zord télnek, a fagynak, a jégnek.
Ébred a szívben a dallam,
Puha csók lesz majd a kíséret.

Tovább...

Március

Március! Ne hozz már nekem tavaszt!
Mások szívébe vidd az illatot.
Hagyd meg nekem a tél virágait,
ne olvadjon már, ami megfagyott.

Tovább...

Elmentél...

Elmentél, de itt maradt a bánat,
elhitted, s nem dobban már a szív...
Érzéseid pokoljaidba szállnak,
és onnan többé nincs, ki visszahív...

Tovább...

Emlék

Elalszanak lassan az álmok,
elhalkul csendben az élet,
a múltból előjön az átok.
Emléke lesz az ígéret.

Tovább...

611

Szívnek jégvirága...

Szívnek jégvirága
elolvad a nyárba,
könnyeivel néma verset ír a csendnek.
Titka még az álom,
elveszett világon
féltő dobbanása vajon mit jelenthet?

Tovább...

Zöld mezők virága...

Zöld mezők virága legyen kedves álmod,
szivárványszínűvé változzon világod.

Tovább...

Feldobban a szív...

Feldobban a szív, mely hajnali titka a csendnek,
bennem még a varázslat alvó álmokat űz.
Lélek dolga lehetne-e szép szerelemnek,
ami még oly szép, amikor fellobban a tűz.

Tovább...

Legyek neked...

Legyek a rím, a csengő-bongó,
legyek a nyers, a szókimondó.
Ritmusa legyek a szívdobogásnak.
Üteme legyek a szép dalolásnak.

Tovább...

Merre az út?

Merre az út, mely vinne el újra,
hol süt a nap és csillagok égnek?
Talán odafent lelkeknek útja
visz sóhajtást a hajnali szélnek.

Tovább...

Elfojtott vágyak

A szív, ha szeretne,
szűnne a bánat.
És elfojtott vágyak
nem hiába várnak.

Tovább...

Halkuló fények

Kegyetlen vagyok, vagy az élet az?
Amiért nem indokoltam tettem.
És mert lelked őszintén szerettem,
nem várhatok már többé szebb tavaszt.

Tovább...

Emléket vigyázni

Ha felejtést hoz bánatra egy emlék
én leszek, ki az álmaid vigyázza.
Repítelek egy színesebb világba,
mintha ölelő karjaidba lennék.

Tovább...

Megfakult ébrenlét

A reggelek már álmosan figyelnek,
orvul rám találnak láthatatlanul.
És az ébrenlét, mely lassan megfakul,
helyet keres a valóság-keservnek.

Tovább...

Kínok álmai

Egy érintés csupán, mi megmaradna
Elkábítva e szenvedő világot.
Még érintésben senki nem hibázott,
Ha benne a lélek magasztos hangja.

Tovább...

Lángokat égetni

Néma sötétben egy lélekre várva
emlékem álmai kísértenek.
Én birodalmam a könnyek világa,
melyben nem várnak már ígéretek.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom