Laczkó Kata
Most nem zavar meg a zaj a parkban,
sem úton, útfélen a rohanó tömeg,
hát gondolkozz, s merülj el magadban,
hová rohantál és miért és kinek?!
Csak álmomban légy velem... kedves,
hadd érezzelek úgy, ahogy régen,
melletted szívem megpihenne,
s úgy érzem, hazatértem.
Voltam már szegény és voltam már gazdag, de
nem felejtettem el, milyen ha nincs... de nem
ettől függ a boldogságod, mert az életed egy
igazi kincs!
Kérlek, adj szeretetet, mert itt az éltet!
Kérlek, adj hitet annak, akinek kell!
Kérlek, adj figyelmet, hogy lássuk a reánk kúszó árnyakat,
s általad átléphessük a magas korlátokat!