Laczkó Kata
Kérlek, Teremtőm, nézz le a világra,
küldj boldogságot minden egyes házra!
Minden ember szívét járja át szeretet,
figyelem, türelem mentsen életeket.
Hull a hó és álom jár,
házak felett angyal száll.
Szeretetet hozva néktek
boldogságot önt belétek.
Csillámló hópehely úszik a szélben,
ébredj fel álmodból, de higgy a mesékben.
Nyisd meg a szíved, s remélj,
a szeretet ünnepe közel... ne félj!
Hűvös a reggel, hallgat a csend is,
ébredezik a pillanat,
oszlik az álom, pillangószárnyon tovarepül,
de itt ragad belőle néhány gyönyörű érzés,
a többi elillan, tovaszáll...
Határtalan tolulnak elém a képek,
mik szívemben nyomot hagytak
és szemembe égtek.
Ahogyan átölelsz, s táncolunk a fényben,
de hiába minden... ha csak én emlékszem.
Ott mélyen, legbelül nyugalom és béke vár.
Ott mélyen, legbelül növekszik a látóhatár.
Hűvös szél suhan a sírhantok között.
Nincs itt senki. - súgja, mert messze költözött.
Életről életre illúzióból ébredve találok magamra,
de nem vagyok egész.
Kutatok, keresek, örülök, nevetek, de visszaránt
mindig az ész.
Mikor a csend beszél, mert a száj az néma,
mikor a szem mesél, mert erre nincs séma.
Mikor az éj leszáll, csak a szív dobog,
mikor csodás álmot hoznak az angyalok.
Felemelted lelkem a fénybe,
bár azóta csak zuhanok,
beleszédültem az érzésbe,
mit kiváltottak a mondatok.
Már gyermekként is folyton azt kérdeztem, mit keresek én itt, hol a helyem?
Ez azóta sem változott, s fogom a fejem.
Nem tudtam és nem is tudok azonosulni ezzel,
mi a Föld bolygón folyik...
Mennyi szó és érzés, mi utat tör magának,
s árad, mint vad vizű folyó, bár néha kavargó örvény
húz a mélybe, de nem hagyom, mert élni s szeretni jó.
Kósza gondolatok keringnek fejemben, miért voltam...
Szia, anyu, ne sírj, kérlek, tudom, nehéz ez az élet!
De egyszer biztosan megérted, azért kaptad,
mert ezt kérted.
Még mielőtt leszülettél, Isten gyermeke lehettél.
Most nem zavar meg a zaj a parkban,
sem úton, útfélen a rohanó tömeg,
hát gondolkozz, s merülj el magadban,
hová rohantál és miért és kinek?!