Laczkó Péter
Ha egyszer el kell mennem, és már nem leszek,
Magammal viszem a lelkembe égetett emléked.
Magammal viszem, mint gyertya lángját a pirkadó hajnal,
Mint ahogy egy esőcsepp is eggyé válik egy patakkal.
Eladtam a lelkemet,
Csak az üresség és a vak remény vette meg.
Pedig az volt az egyetlen vagyonom,
Én mégis úgy döntöttem, hogy kiárusítom.
Meghalt a lelkem egy darabja,
Elvitted magaddal és jeltelen a sírja.
Nincs hová mennem, hogy meggyászoljam
Az álmokkal együtt, melyeket Veled megálmodtam.
"Én választottalak Téged
És vállalom a következményeket."
Így mondtad azon a szikrázó vasárnap,
Miközben a hó millónyi napsugárral melegítette arcunkat.
Minden éjjel egy kicsit meghalok
Minden éjjel egy kicsit meghalok,
És magammal viszek lényedből egy darabot.