Lakatos Adrián

Függöny

Ujjaid, mint delfinek, vígan játszanak hátamon,
te a kezemben vársz, én csak nézlek a válladon.

Tovább...

Szobámban

A sarokból folyik le a sötétség,
s lassan már térdemet mossa.
Megmártózok én, majd az emberiség,
mert örökre erre prédikált sorsa.

Tovább...

Veled

Ott akarok élni, ahol égig érnek a fák,
ahol földig érnek a csillagok,
s azokat angyalok csókolják.
Ahol szerelmes a víz, lebegnek a nappalok.

Tovább...

Az égen...

Üstökös, vagy repülő rakéta?
Gondolat, szerelem szabadsága?...

Tovább...

Te fehérben, én feketében...

Hangok nélkül suhog pillangók ezrede - feléd
Karmok rikácsolnak, dörrenő, karcolt éjeken - felém.
Füvek simulnak egymáshoz, hajlanak illatodra,
Töviskoszorúk, törött zászlók, zúdulnak hátamra.
- Ne félj, védenek papírok, szállóigék, és az Istened.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom