Lakatos István Szilveszter
Lelkem kicsiny töredéke most nálad van,
Szívembe vájtad magad, mint vakond a porladó földbe,
Érzem elfogyok már, egy szót sem tudok,
Nem hallom kacajod, és félek az árnytól,
Magányban lebegek tenger mélyén, s nem a múlt mérgez, hanem a jelen, melyben a gonosz újraél.
Apró karácsony, mely a lelkekben,
A nagy Úr fényessége melengeti a szíveket,
Egyetlen szó, mely csodás,
Egyetlen érzés, mely boldogság.
Mama, elmúltak az évek, a gyermekévek.
Mára én fogom kezecskéd, gyenge szíved ápolom, óvom.
Aranyos szív, mely belül boldogság.
Harcolni mind csak hazugság,
viszont nélküled élni szomorúság.