Lakatos Kinga
Kifolyt a tűz a poklok poklából,
Meghalt a szív a testünk árjából,
Eljött a vég, igen az a vég!
Utolért minket a világvég.
Öregszem pedig nem érzem,
Muszáj lesz ezt elhinnem,
Múlnak az évek felettem,
S nekem is eljön a percem,
Az utolsó óra,
S az utolsó harangszóra,
Nem dobban a szívem,
A dobszóra.
Százezer esőcsepp, zuhan le a földre,
Kitárom karomat, hogy essen a kezembe,
Hallani lehet, hogy leesik a földre,
Majd kiállok én is a zuhogó esőbe
Nincs ott más csak szépség
mit egyszer otthagyott a kétség,
Semmi egyéb csak örökség
mit reánk hagyott az éhség.
Mit is írjak teneked,
Talán szerelmes levelet?
Keserű szíved kormos,
Panaszra meg van az okod.