Lakatos Margaréta
Mikor minden melletted szól, és
Itt felejt engem az arany ősz,
Mikor a szőlő magára van, mert
Ébren álmodik a csősz
Felnőttnek nem áll jól a térdzokni
Ahogy az ősz sörény és műfogsor sem elég
Felnőttet játszani
Meg kell érni
A mesére
Az álmokra
A játékra...
Soha
Ne félj kettesben maradni önmagaddal!
Bár talán ismeretlen az arc,
a szemek emlékeiből,
a retinába égett összes képből
még összerakhatod,
fel- s újraépítheted a szegény ördögöt,
kit szégyellsz megmutatni a külvilágnak.