Lakatos Zsigmond
A megszelídített róka bölcs szavai visszhangoznak a sötét sivatagban,
Nagyon közel a helyhez, hol a gép és pilótája szerencsésen lezuhantak.
Nézd, mily csodás az a kicsike kis madár,
Tollászkodik s csiripel, ám nem nyílik a kegyetlen zár.
Ha ülök a padon, és várom a szerelmem,
Végignézek a téren keringő hatalmas tömegen.
Egy furcsa érzés kerít hatalmába minden nap, ami éltet,
Nem tudom megmagyarázni, de csókjaimmal biztos majd megérted.