Lakatos Zsolt

Született: 1984. január 4.

Népszerűség: 19 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Dez

Elvont levegő után kutatok.
Én lélegeztem ki, mikor
anyám megszült. Azt a
belső világot, vért, húst és
az érintetlen lelket most
visszaszívom. Két történet
szavaival körbeírom,
amivel magamnak kell...

Tovább...

Négyféle hajnal

Amikor felébredtem, egyszerű tél
volt. Éreztem, valaki hangosan
utál. Az út repedéseiben a jégfolt
kövéren kitartotta arcát, de nem
néztem bele. Közönyösen
megszelídült bennem, és szívem
olvasztótengelye átszűrte a tartás
kioldott vizét. Kavicsok karcát...

Tovább...

Metró

Lefekszem itt, kiárkolt gondolatokkal
nagy sugarú kört rajzolok az égre.
Benne pirosra festi bánatát a csillag.
Hosszú szalagokat ejt, húz - magának
kapaszkodik belém, és eljátssza velem
lelkének álmát.

Tovább...

Paralízis

Nagy halomra rakott tengerektől
elúszik a sötétség. Felgyújtottad
bennük a villanyokat, s az egész,
mint a tér fényes belseje,
kiáltásommal teli csönd lett. Itt
utazom, azt hiszem, lebegve.

Tovább...

Felhőporos virágmező

Ameddig elláttam, addig voltam
figyelmes az égre. Átszaladt a
vállam fölött, és kioldódott a
szélbe valamilyen hamis ragyogás.

Tovább...

Hiába-valóság

A hiábavalóságok szépek. Kiöntik
az ember lelkét és szívét. S mint
az esőből kiázott utcaképek, vaksi,
sötét ablakokra esnek szét, amik
mögött a test, mintha élne.

Tovább...

(R)Gagyogás

Hallom a hangod. Beszélem a
nyelved. A koszból szürreális
képet festek: ecset, paletta,
vászon - minden árnyék.

Tovább...

Tűnőfény

Arcom hideg, fehér maszkját
ordítom. A pontos menekülés
sakktáblája is falfehér. Minden
lépés önmagához ér. Így
történik, hogy különben is...

Tovább...

Csalogányszínű mementó

Azt akartam, hogy tudd. Ahogy szoktuk,
leírtam egy papírra és összetéptem. A
darabokra nehezéket raktam - a kezed.

Tovább...

Sokkterápia

Elzúgnak a metrók, a vonatok.
Kikönyökölnek az utasok. Arcuk
visszavert arc. A sugárzás fénye
mesterséges. A lentről vagy fentről
vett energia végleges koponyájában
ülnek. Fiatalodnak vagy vénülnek -
episzkóp látvány a szívem leejtett
szívdobogásán. Úgy állok itt, szinte...

Tovább...

Csontemisszió

A világ rendjét próbálom. Felsegít egy
kiskabát. Piros színe foszfor, s tükörképe
fekete nadrág. Együtt mozognak, aztán
külön. Két fél test iránya szalad át a
tükrön - meg a lámpák meg a fények,
mint színházban meghajlásig játsszák,
hogy másik világban élnek.

Tovább...

Lepkefogó

Le akarom írni, miből születtél, az anyagok
különleges mását. A gyöngy vonását, a
hálók érzékenységét, a váltakozó
éjszakák rendjét. Szeretném papírra vetni
azt, ami így megértett téged. Ami ennyire
közel született hozzád, és érzéke lett a...

Tovább...

Néha

Valami kell néha... ülni önmagammal,
és nézni a semmit. Az ütött-kopott
hangokat a falon, de néha az kellene,
hogy itt légy a nyugodt bal oldalamon.

Tovább...

Valami enged

Valami enged... a következő kör
ingyen van. Egy szép estét akartam,
s mondani, hogy tudom, de lebbent
az éjszaka és fény tört az úton...

Tovább...

Rost

Még éjjel van, még nyugodtan
őrizhetem a lelked. A tompa
élű nagy, bús telkek bezárt
szögét vigyázza szívem kulcsra
zárt világa. S te benne alszol
minden szobában, hol a falak
felé, hol háton, hol hason, de
mindig úgy, hogy ne érj túl...

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom