Lakatos Zsolt

Született: 1984. január 4.

Népszerűség: 19 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Néha

Valami kell néha... ülni önmagammal,
és nézni a semmit. Az ütött-kopott
hangokat a falon, de néha az kellene,
hogy itt légy a nyugodt bal oldalamon.

Tovább...

Tűnőfény

Arcom hideg, fehér maszkját
ordítom. A pontos menekülés
sakktáblája is falfehér. Minden
lépés önmagához ér. Így
történik, hogy különben is...

Tovább...

Árvaság

Én már néha látom az Istent.
Kezében nagy, bolond
jegenye. Az asztalon kétszer
sült a kétszersültek kenyere.

Tovább...

Felhőporos virágmező

Ameddig elláttam, addig voltam
figyelmes az égre. Átszaladt a
vállam fölött, és kioldódott a
szélbe valamilyen hamis ragyogás.

Tovább...

Valami enged

Valami enged... a következő kör
ingyen van. Egy szép estét akartam,
s mondani, hogy tudom, de lebbent
az éjszaka és fény tört az úton...

Tovább...

(R)Gagyogás

Hallom a hangod. Beszélem a
nyelved. A koszból szürreális
képet festek: ecset, paletta,
vászon - minden árnyék.

Tovább...

Hiába-valóság

A hiábavalóságok szépek. Kiöntik
az ember lelkét és szívét. S mint
az esőből kiázott utcaképek, vaksi,
sötét ablakokra esnek szét, amik
mögött a test, mintha élne.

Tovább...

Csalogányszínű mementó

Azt akartam, hogy tudd. Ahogy szoktuk,
leírtam egy papírra és összetéptem. A
darabokra nehezéket raktam - a kezed.

Tovább...

Lepkefogó

Le akarom írni, miből születtél, az anyagok
különleges mását. A gyöngy vonását, a
hálók érzékenységét, a váltakozó
éjszakák rendjét. Szeretném papírra vetni
azt, ami így megértett téged. Ami ennyire
közel született hozzád, és érzéke lett a...

Tovább...

Csontemisszió

A világ rendjét próbálom. Felsegít egy
kiskabát. Piros színe foszfor, s tükörképe
fekete nadrág. Együtt mozognak, aztán
külön. Két fél test iránya szalad át a
tükrön - meg a lámpák meg a fények,
mint színházban meghajlásig játsszák,
hogy másik világban élnek.

Tovább...

Rost

Még éjjel van, még nyugodtan
őrizhetem a lelked. A tompa
élű nagy, bús telkek bezárt
szögét vigyázza szívem kulcsra
zárt világa. S te benne alszol
minden szobában, hol a falak
felé, hol háton, hol hason, de
mindig úgy, hogy ne érj túl...

Tovább...

Lebbenés

Este az asztal körül - fények
csodája. Némán ül a némaság,
és bezabálja a koppanni kész
kéz neszét, ha lecsúszik róla
fejem. De még nézem, ahol
ültél, kávéd illata fölött a
kiskanál mozdulatába égve az
ablakon át beszökött a nap, és...

Tovább...

Sokkterápia

Elzúgnak a metrók, a vonatok.
Kikönyökölnek az utasok. Arcuk
visszavert arc. A sugárzás fénye
mesterséges. A lentről vagy fentről
vett energia végleges koponyájában
ülnek. Fiatalodnak vagy vénülnek -
episzkóp látvány a szívem leejtett
szívdobogásán. Úgy állok itt, szinte...

Tovább...

Dez

Elvont levegő után kutatok.
Én lélegeztem ki, mikor
anyám megszült. Azt a
belső világot, vért, húst és
az érintetlen lelket most
visszaszívom. Két történet
szavaival körbeírom,
amivel magamnak kell...

Tovább...

Hanga

Kedvesem, az idők teraszán
ülök. A Tejút és minden, ami
örök, előttem vonul el nagy
lebbenéssel sürögve, apró
forgácsolt csillagpor
hullámait keltve a
súlytalanságban. Bátortalan
vagyok, nem létező vonalakra...

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom