Lander Meryenn
Bekopogott nélküled a tél,
az ablakom is deres.
El nem mondott szavaim
bennem fáznak,
s a reményben élt
gondolatom téged keres.
Október volt, még kapaszkodott a nyár.
Aranylevelek fürödtek a fényben,
s hajunk kócosan táncolt a szélben,
ahogy fogtad a kezem a vén Duna partján.