Lányi Géza
Tavaszi gondolatokat szándékoztam írni,
Ráeszméltem gyorsan, inkább kedvem lenne sírni...
Döntöttem, megpróbálok írni egy olyan verset,
Melyben megéneklem, hogyan ébred a természet.
Minden gondot elfeledek egy versnyi időre,
Csak hát először kezet mosok, szólok előre.
Két éve találtam szerencsére a poet-ra.
Még most sem tudom, hogy lett-e belőlem poéta.
Összesen száz versem, mely a poet-ban megjelent.
Ez majdhogynem hetente átlag egy verset jelent.
Pipa vagyok a világa, így mondani ügyes,
Szép nyelvünkben a "pipa vagyok" ugyan mit keres?
Helyette dühös vagy mérges vagyok, szebben hangzik,
Az előzőt mégis oly szeretettel szajkózik.
Húsvéti locsolkodás az éteren át
Hallgatjuk a tényekre alapuló hírverést,
Elültette bennünk a végtelenített rettegést.
A koronavírus az idén ezt tette velünk,
Locsolkodásra, megvallom, gondolni se merünk.
Elérkezik várva várt nagy ünnepünk, a húsvét,
Nem merem megkérdezni sem, hogy az ember mit vét?
Mert félek, hogy valaki kérdésemre válaszol,
Nem menekülhetünk a ránk mért büntetés alól.
Egy megszeppent idős ember fohásza
A jó embert idős korig annyi inger éri,
Amiért a sors a rosszat bőkezűen méri.
Nem csoda, ha kiábrándult, nemigen hisz jóban,
Hisz a jóért életében de sokszor állt sorban.
...Ezeknek nem követhető le a születésük.
Ezzel szemben vannak szavak és szóegyüttesek,
Amelyek mögött megbújnak egész történetek.
Hogy megmaradjon e vers írójának épsége,
Elismeri, minden nyelvnek megvan a szépsége.
A magyar nyelvet ismerem, a szerbet úgy, ahogy,
És a német nyelvet azt már sajnos, csak valahogy.
Hogy ne történjen meg ez a kabaré esemény,
Amelyben az egyik színész egy falusi, szerény,
Népies akart lenni, így azt mondta "nyihaha",
Egy büszke fővárosi válaszolt rá, "hahaha"!
Vegyük fel a harcot a koronavírussal
Futótűzként terjedt a Földön a megrázó hír,
Rá egy hónapra már több, mint ötezer család sír.
A vírus ennyi családból szedett áldozatot.
A világ rettegi a bizonytalan holnapot.
Az üres szavakat csak néma tudja értékelni,
Igaz, sok naiv ember is simán be tudja venni.
Kenyér íze igazán csak az éhes embert kísérti,
Akinek mindene megvan, csoda, hogy ezt nem érti?
Elfogultan nézzük a tündéri női világot,
Vajh` mit válasszunk, mezei vagy kerti virágot?
A választás nem épp könnyű, szerényen megvallom,
Mit tennék, ha a nő nem segítene választanom.
Egy hír csak akkor ér valamit, ha nagyon pontos,
Azt, amit most leírok nektek, az nagyon fontos.
Várjatok egy kicsit, nem jut azonnal eszembe,
Remélem, hogy nem fogy el addig senki türelme.
Belevaló férj csetlése-botlása a piacon
Családi fészkünkből a gyerekek kirepültek,
Ifjúkori élmények feledésbe merültek.
Nejemmel harcoljuk a kemény mindennapokat,
Ha probléma adódik, hát megoldjuk azokat.