Lányi Géza
Ebben a témában nem oly könnyű tisztán látni,
Megerősítheti ezt környezetemből bárki.
A placebohatás nem éppen túl megfogható,
Megérteni az esély rá nemigen biztató.
A telet lehet főleg fiatalok szeretik,
Az idősek a meleg évszakokat kedvelik.
Csoda? Égövünkön plusz feladatokat ró ránk,
Amelyekre naponta rámegy jó néhány óránk.
Apró felismerés a matematikában
Sem tudós, sem matematikus az nem vagyok,
Versemmel a tudományban nyomot nem hagyok.
Két apró matek érdekességet írok le,
A megértésébe senki nem rokkan bele.
Olyan bosszantó, ha bennünket néznek naivnak,
Szórakoztató, ha mi látunk valakit annak.
Városunkban megnyílt egy üzlet az idén nyáron,
Hirdettek is ott sok mindent szinte már fél áron.
Manapság iskolában nehéz rendet tartani,
Ilyen eset, bevallom, csupán néha alkalmi.
E csodás, példás eset egyszer mégis megtörtént,
Ezért hát lejegyeztem magamnak e ritka tényt.
Körülöttünk a természet örök, és csodákat rejt,
Évente újra és újra megújulni nem felejt.
Ez a tavasszal kezdődik és az ősszel ér véget,
A havas, zord télen pedig megpihen a természet.
Tavaly késő ősszel, amikor már
Deres volt kint a kopár, nagy határ,
Megjelent kiskertünkben egy szép pár
Színpompás, piciny cinegemadár.
Ne legyen ez senkinek egy cseppet sem meglepő,
Voltam én már életemben baromfitenyésztő...
Egy séta közbeni látvány lever,
Téma az útszéli porban hever.
Látszik, érte senki nem hajol le,
Vigyázz, jó pajtás, és ne lépj bele.
Az emberek többsége a nyarat szereti legjobban,
Különösen nyaraláskor, mikor a tengerben csobban.
Dolgozó, nyugdíjas, diák egyaránt örül a nyárnak,
Valamennyiükre nyáron sejtelmes kalandok várnak.
Egy laikus okoskodása
Mivel egy komoly művészettörténész nem vagyok,
Biztos, véleményemmel kívánnivalót hagyok.
Nem befolyásol a sok szakember véleménye,
Ezért hát támaszkodok csupán csak az enyémre.
Egyirányú nadrágszíj
Nekünk, szerény magyaroknak szégyenkeznünk nem kell,
Feltalálunk már valamit, mire a Nap felkel.
A felsorolás nem lenne egy cseppet sem szegény,
Terjedelmes lenne, mint egy jó Jókai regény.
Ahogy tányéromból kedvenc levesemet eszem,
Lassan-lassan a tányéromon is észreveszem,
Hogy a fogyó leves körül milyen szép a tányér,
Eddig észre sem vettem, az is milyen sokat ér.
Ifjúkorra jellemző, hogy még lapos az erszény,
Most, éltes koromban nagy fába vágom a fejszém.
Életemről fogok írni, nem leszek alapos,
Megemlítem, hogy erszényem most is igen lapos.
Arra ébredtem, hogy kórház kórtermében vagyok,
Első gondolatom az volt, hogy nagyok a bajok.
Csak ámulva, meglepetten bámultam egy nagyot,
Ami történt velem, halvány kis nyomot sem hagyott.