Lányi Géza
Egy megszeppent idős ember fohásza
A jó embert idős korig annyi inger éri,
Amiért a sors a rosszat bőkezűen méri.
Nem csoda, ha kiábrándult, nemigen hisz jóban,
Hisz a jóért életében de sokszor állt sorban.
...Ezeknek nem követhető le a születésük.
Ezzel szemben vannak szavak és szóegyüttesek,
Amelyek mögött megbújnak egész történetek.
Hogy megmaradjon e vers írójának épsége,
Elismeri, minden nyelvnek megvan a szépsége.
A magyar nyelvet ismerem, a szerbet úgy, ahogy,
És a német nyelvet azt már sajnos, csak valahogy.
Hogy ne történjen meg ez a kabaré esemény,
Amelyben az egyik színész egy falusi, szerény,
Népies akart lenni, így azt mondta "nyihaha",
Egy büszke fővárosi válaszolt rá, "hahaha"!
Vegyük fel a harcot a koronavírussal
Futótűzként terjedt a Földön a megrázó hír,
Rá egy hónapra már több, mint ötezer család sír.
A vírus ennyi családból szedett áldozatot.
A világ rettegi a bizonytalan holnapot.
Az üres szavakat csak néma tudja értékelni,
Igaz, sok naiv ember is simán be tudja venni.
Kenyér íze igazán csak az éhes embert kísérti,
Akinek mindene megvan, csoda, hogy ezt nem érti?
Elfogultan nézzük a tündéri női világot,
Vajh` mit válasszunk, mezei vagy kerti virágot?
A választás nem épp könnyű, szerényen megvallom,
Mit tennék, ha a nő nem segítene választanom.
Egy hír csak akkor ér valamit, ha nagyon pontos,
Azt, amit most leírok nektek, az nagyon fontos.
Várjatok egy kicsit, nem jut azonnal eszembe,
Remélem, hogy nem fogy el addig senki türelme.
Belevaló férj csetlése-botlása a piacon
Családi fészkünkből a gyerekek kirepültek,
Ifjúkori élmények feledésbe merültek.
Nejemmel harcoljuk a kemény mindennapokat,
Ha probléma adódik, hát megoldjuk azokat.
Életem folyamán más-más miatt törtem fejem,
Idősen azért, hogy kihagy az emlékezetem.
Mivoltomat már ritkán fűszerezi só és bors,
Egy régi munkatársammal hozott össze a sors.
Csodás a bennünket körülvevő színes világ,
És benne tavasz első hírnöke, a hóvirág.
Milyen kicsi, szerény, egyszerű, egyszínű, fehér,
De látványa lenyűgözően szép, mindent megér.
Idős korban emlékezetünk bizony, megfakult,
Mit fiatalon tudtunk, az többnyire elavult.
Bármiben ésszerűbb is az egyszerű megoldás,
Idős fejjel nekünk már nem is marad semmi más.
Amikor a birkapaprikás győzött
Falura költözött egy fővárosi, délceg legény,
Bármennyire furcsa is ez, mégis egy valós tény.
Nemsokáig volt az eset érthetetlen talány,
A kiváltó ok egyszerű, egy falusi, gazdag lány.
Késztetést érzek egy valós jelenségről írni,
Lehet, hogy érdekel, hát ebben szeretnék hinni.
Látom, hogy ez a tény szinte mindenütt jelen van,
Hiszem, hogy így vélitek rajtam kívül még sokan.
Örökös ádáz harcom zoknijaimmal
Ez a téma rendhagyó, ezért jól figyeljetek,
Sőt, az is lehet, hogy ezt sokan el sem hiszitek.
Zoknijaimmal örökös, ádáz harcot vívok,
Immár odajutottam, hogy segítséget hívok.