Lányi Géza
Életem folyamán más-más miatt törtem fejem,
Idősen azért, hogy kihagy az emlékezetem.
Mivoltomat már ritkán fűszerezi só és bors,
Egy régi munkatársammal hozott össze a sors.
Csodás a bennünket körülvevő színes világ,
És benne tavasz első hírnöke, a hóvirág.
Milyen kicsi, szerény, egyszerű, egyszínű, fehér,
De látványa lenyűgözően szép, mindent megér.
Idős korban emlékezetünk bizony, megfakult,
Mit fiatalon tudtunk, az többnyire elavult.
Bármiben ésszerűbb is az egyszerű megoldás,
Idős fejjel nekünk már nem is marad semmi más.
Amikor a birkapaprikás győzött
Falura költözött egy fővárosi, délceg legény,
Bármennyire furcsa is ez, mégis egy valós tény.
Nemsokáig volt az eset érthetetlen talány,
A kiváltó ok egyszerű, egy falusi, gazdag lány.
Késztetést érzek egy valós jelenségről írni,
Lehet, hogy érdekel, hát ebben szeretnék hinni.
Látom, hogy ez a tény szinte mindenütt jelen van,
Hiszem, hogy így vélitek rajtam kívül még sokan.
Örökös ádáz harcom zoknijaimmal
Ez a téma rendhagyó, ezért jól figyeljetek,
Sőt, az is lehet, hogy ezt sokan el sem hiszitek.
Zoknijaimmal örökös, ádáz harcot vívok,
Immár odajutottam, hogy segítséget hívok.
Szellemi óriásainkra büszkén nézünk,
Híres mondásaikból oly sűrűn idézünk,
Az jó, ha egy nemzetnek van kire felnézni,
Úgy gondolom, hogy ezt mindenki így véli.
Minden Újévváráskor bennem van a hajlam,
Hinni a jövőben, töretlen a bizalmam.
Pedig ha visszatekintek a tarka múltra,
Az Óév nem szolgált rá mindig bizalomra.
Alkalom szüli a tolvajt, mondja a közmondás,
Az lehet, de ez az eset azért egészen más.
Amiről írni szeretnék, egyszerű pénzmosás.
Mindenki azt hiszi, a haszon ebből is busás.
Elkezdtem verset írni hetvenöt évesen,
Megteszik, joggal gondolhatnánk, de csak kevesen.
Pedig lehet mindent, amit csak nagyon akarunk,
Pályafutást kezdeni, mikor már futni se tudunk.
Lefelé folyik a Duna és a Tisza,
Ahogy a lecsorduló könny sem tér vissza,
Úgy napjaink is egyre peregnek tova,
Ami szép volt, többé nem jön vissza soha.
Fiatal vagy idős korban tabu téma az van.
Tudni kell őket kezelni, de kérdem én, hogyan?
Fiataloknál és időseknél különbözők,
Egyes dolgokat egészen másként élnek meg ők.
Lelki jó barátomnak van egy nagy fia, Benő,
Várta már nagyon, hogy feje lágya majd csak benő.
Még húsz évesen is gyerekes volt mindenben ő,
Mindezért még nagyon ritkán jutott eszébe nő.
Visszavonult egy szép kis faluból az idős pap,
Egy jóképű fiatal jött helyébe már másnap.
Nagy lendülettel indította a hitéletet,
Meg is szolgálta nagyon gyorsan a dicséretet.
Azt gondolom, abban nincsen semminemű túlzás,
Hogy a születés első öröme a fogamzás.
Utána pedig beindul a nem is kis talány,
A várva várt jövevény fiú lesz-e vagy leány.