László Gyula

Született: 1973. június 5.

Népszerűség: 16 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Egyszer majd...

És egyszer majd nem siet az óra,
ritmusa lassan halkul el.
Nem vágyik többé semmi jóra,
Lendülethulláma így lapul el.

Tovább...

Búcsúzóul...

Nincs már visszaút, a lélek távol,
Lélektelen test, mi halált táncol.
Az ajkakon csupán sebző szavak,
emlékeink lassan szétfoszlanak.

Tovább...

Hajnalban... nélküled...

A szikláról a semmibe lógatom lábam,
köddel karöltve osontam a romos várba.
Alattam a mindenség lopódzik a fákra,
és szelídséget terít a hajnali tájra.

Tovább...

Intenzív osztályon

Preparált rovarként fekszem kiterítve,
ordít a némaság itt, az intenzíven.
Csak a gépek sípolása csapja a zajt,
itt nem lakik öröm, csak bánat és baj.

Tovább...

Kínzó múlt...

Lágyan nyíló kis virág,
törékeny és gyenge.
Ellene az egész világ,
úgy vágja, mint éles fejsze.

Tovább...

Átváltozás

...a fájdalmasan gyötrő éveket, hónapokat.
A puszta lét, mint egy tumor agyamban:
terjed és felfal, lassan fojtogat.

Tovább...

Változás

Ál-valóságom szilárddá vertem,
mű-boldogságom kirakatba tettem.
Megrakott tálakból jókat ettem,
de közben majd` éhen vesztem.

Tovább...

Szemben a kaszással

Épp annyi volt ő is, mint én...
elindult e nap reggelén,
át az örök fény mezején,
itt hagyva őket, kik szerették.

Tovább...

Barát? Csak egy ismerős!

Hogy is lehet pótolhatatlan a hiány,
ha nélkülem is jól működik a Világ?
Mikor arcodról könnyeid törölném,
és Te elfordulsz, üzenve: hagyj békén!

Tovább...

Tévúton...

Azt hiszem, a minap eltévedtem,
elfeledett, járatlan útra keveredtem.
Az érzéstől picit megijedtem,
de mentem, mert kihívást kerestem.

Tovább...

Egy testben két lélek

Néha, a mindennapi rohanásban
meg-megállok, hogy magam lássam.
Eltűnődve az élet vegyes dolgain,
nem értem saját mozdulataim...

Tovább...

A Sorsom meg Én

Életem ormának peremén,
láblógatva ülünk te, meg én.
Hátizsákom mellettem hever,
benne majd` négy iksznyi teher.

Tovább...

Irreversible (Visszafordíthatatlan)

Tűzvész tombolt, pusztított mindent,
Elégett lelked, s vele minden kincsed.
Füstölgő romok közt némán lépdelsz,
Keresel valamit, amit még megmenthetsz.

Tovább...

Elmevihar...

Minden ellen, s széllel szemben állok,
elmém rejtekéből némán kiabálok.
Nem tudom, mit látok, s vajon mire várok,
néha egy gondolatot magamból kiokádok.

Tovább...

Ébredés

Megtört a jég, véget ér az álom,
még álmos szememmel magamat látom.
A hazug önbecsapás is véget ért végre,
a kómától gyötört testem lassan ébred.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom