Lazányiné Balogh Anita
Óda a levendulához és a szegfűszeghez, avagy: nem Lackfit másoltam
Ó, levendula, jobb vagy, mint a mandula,
illatodtól megnyugszik az összes molekula,
Színed a legszebb lila, formád se lópikula,
Mondtam már, hogy imádlak, drága levendula?
Ködös emlékké fakult szerelem,
fehér, üres ház egy elhagyott szigeten...
Őszi ének sötét estékre
A diófa ruháját félig már ledobta,
a bokrok szoknyája is lecsúszott azóta...
Miért készítünk szelfit, kérem?
Hogy magunkat szebbnek lássuk a képen,
Mint aminek gondoljuk magunkat elménkben?
Az első:
Felnyílik a szemed hétkor,
rábámulsz a világra,
azt sem tudod, hogyan hívnak...
...Rettegjen most minden árva!
Félig ember, félig állat,
Holdat nézi mereven,
Szőre mered, foga villog,
Szeme olyan kegyetlen.