Lázár Balázs
Vizet látok szemedben,
lágyan ringat, rengeteg.
Hullámain ringatózva
látom, menned kell.
Szél lett a szerelmem,
vele csaltalak meg,
hagytam, hogy vigyen,
fújjon messzire.
Pupilla tág, lassan szűrődik a lemenő félhomály.
Fekete szembogár tövisúton jár, lápos talaj, amiben otthagytál.
Ölelésed öltöztet,
hideg éjszakákon felveszem,
legmelegebb kabát az,
ami csak volt vala.
Rettegve hallom,
ahogy hangod lelkembe mardos.
Némán állva egyetlen védekezés,
fület befogva várom, hogy tépj szét.
Néma szavak suttognak,
távolról beszélnek,
de közeli agyamnak
hiába mondja,
hang nem jut át a másik oldalra.