Lebán Csenge

Lebán Csenge

Született: 2002. június 1.

Népszerűség: 25 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

 IdőHosszKedvenc

Miattad

Miattad, hogy lássalak, bejártam volna a világot.
Eltapostam volna, ha utamban áll, minden virágot.
Az égről a csillagot én lehoztam volna,
Összehordtam volna csak neked, halomba.

Tovább...

Tavaszváró

Smaragd-zöld tündér, gyönyörű lányka,
Körbevesz az élet, csicsergő madárka.
Illatod jó, friss, mint a nyíló virág,
Jöttödre kivirul, megszépül a világ.

Tovább...

Bárhogyan és bárhol

Körbenézek újra, de már nem vagy sehol.
Ahonnan hangod szólt, ott már csak csend honol.
Most még hallom tisztán, engem szólít, hív,
De nem örül. Nem boldog. Keservesen sír.

Tovább...

Remélem, megérted

Azt kérdezed, miért könnyezem?
Mindig felfelé törekszem,
És boldog ember lettem veled.
Mégsem töltöd ki a helyed
A szívemben, mit neked szántam.

Tovább...

Drága egyetlenem

Te vagy a Nap, mely mindörökké éltet,
Sőt, számomra te vagy az egyetlen élet.
Te vagy a hűs forrás, ami ha kell, lehűt,
S ha fázom, tűz vagy, mi átmelenget, fűt.

Tovább...

Eltűnt

Mint az őszi széllel költöző madár, a szavak úgy szálltak tova;
Csak repültek és repültek, messze, nem tudni, hova.
Mint megannyi régi fénykép, az érintés épp úgy lett porrá;
Nyomát már csak elsöpörjük, kétség nem fér hozzá.

Tovább...

Így jöjj, Egyetlen

Kinyílik a rózsa, még ha későn jön is a nyár,
Előbb-utóbb akkor is, ha soká fagyos a táj.
Eljön délről a madár, lehet, késik, de érkezik,
Mert szívéből tudja, hogy meleg nyár ígérkezik.

Tovább...

Mama

Nem telik el nap, Mama, hogy ne gondolnék rád,
Nagy hiányod azóta is minden percben fáj.

Tovább...

Egy égbolt alatt

Voltam én már padlón bántva, félrerakva,
S volt, hogy felemeltek az égbe, magasra.
Küzdöttem már egyedül, szemben mindenkivel,
Nem bíztam és nem beszéltem akkortájt senkivel.

Tovább...

Összevissza

Egész nap csak alva, mindent hátrahagyva...
Igyekszem létezni gondtalanul.
Néha lelkemen át-átvonul egy szomorkás,
Nosztalgikus érzés...

Tovább...

Meddig leszek?

Bárcsak meg se ismertelek volna!
Akkor most nem esne rajtam ekkora csorba.
Bárcsak soha ne is láttalak volna meg!
Akkor most nem lenne életem egy hegy,
Mit meg kell másznom egyszer. Folyton erőlködök,
S azt érzem, hogy lassan teljesen megőrülök.

Tovább...

Meghalt hősökről

Magyar háborús hősök emlékére

Mindennek már oly sok éve,
Hogy a szörnyűségnek tényleg vége.
Nagy ára volt, sok-sok élet,
Szomorún zengő gyászének,
Hogy megkapjuk, miért küzdöttek,
S a sírba önként befeküdtek.

Tovább...

Mint nélküled, pont annyira

Innentől már nem hagyja el
Több panasz a számat,
Némán ül ki szemeimben
A mérhetetlen bánat.

Tovább...

Éld meg most!

Az ember mindig többre vágyik. Ilyen a természete.
Nem elég, miért megharcolt már, ez a dolgok menete.
Nem elég egy beszélgetés, egy átvirrasztott éjszaka,
Nem elég a régi barát egyetlen elejtett szava.
Nem elég a lélegzet, az ember még egyre vágyik,
Nem éri be napsütéssel, kint marad és elázik.
Nem elég többé a gondolat, látni vágyik, mit szeret...

Tovább...

A nyár csókja

Jobb szeretem ezt a csókot, ma mégis másra vágyom,
Múltam édes emlékei feltörtek, mint álom.
Olyan volt ő, mint egy Isten, egész másvilági,
S arról, miről ő mesélt, nem beszélhet bárki.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom