Lederer György
Híján vagyunk bevételnek, dohánynak.
Robotra kényszerít a nincstelenség.
Minden zsiráf nyakas. Ha véleménye
van, azt egykönnyedén nem módosítja,
akármily ékes érvek ellenére.
Falombokat, gyümölcsöket kajázik,
folyó-mocsárban ülve dagonyázik
a jó tapír, ki Dél-Amerikában
honos: Guyanában, Brazíliában.
A strucc futómadár. Ez azt jelenti,
hetven kilométer per óra gyorsan
képes sietni. Véle versenyezni
nehéz. Ez indukál az állatokban
s az emberekben izgatott rajongást,
zömük hiszen bizony jobban becsüli
a rohanást, mint a komót gyaloglást.
Akár fejedelmeknek ivadéka
lett volna, oly lazán, elégedetten
mocsárvilágban éldegélt a béka,
de egy napon talán kényszeredetten
pofán csókolta őt egy szép királylány.
Határtalan, szabad madár a gólya.
Nincsen kötelme, sem feljebbvalója.
Heves-fejűek érkezése hozta
az utcasarkot izmos izgalomba
identitásért, ékesebb jövőért
csaholni patrióta tüntetőkként.
Csőrével ösztöntől hajtván kopácsol
sokféle fát a tarkabarka harkály.
Van, kit belep folyvást a rusnya munka.
Ő móka nélkül éltét múlva hagyja.
Az állatok zömének van barátja,
olyan, ki inna véle egy pohárkát,
ha újra látja végre-valahára.
A dögfaló hiénát nem komálják.