Leéb Ferenc

Leéb Ferenc

Született: 1957. szeptember 13.

Népszerűség: 56 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Csendes út

Aki majd rám talál,
fogja le szemem!
- Ne kelljen néznem ezt a világot tovább -

Tovább...

Romhalmaz

Mint megannyi mázsás, karcos, szürke kő...

Tovább...

Apám

Az Eltávozottak emléknapjára

Arcán örökké ott sejlett a mosoly,
mint tó tükrén a játszó déli fény.
Csak nyugvó Napjában lett kicsit kemény.

Tovább...

Uram!

Ima

Uram!
Te vagy mindenek felett.
Csak benned hiszek.
Csak a Te létezésednek van értelme.

Tovább...

Otthon

Áldja meg Isten ezt a darabka földet!
Könnyével öntözze a felszentelt ég!
Hol Apám szőlőjében mindig boldog volt,
s mit Anyám elhagyni sosem tudott.

Tovább...

Az eljövendő bizonyosság

Valami nagy dolog fog történni még!
Meghasad a Föld, vagy leszakad az ég!

Tovább...

Attilához

Míg ölébe zár az éjszaka...
Míg vacognak rád a csillagok...
Míg tudni szeretnéd, ki vagy,
az élet minden esélyt meghagyott!

Tovább...

Tisza-Kóród

Úgy vágyom mosolygó arcod,
mint Kedvesem szelíd tekintetét!
Megállni előtted. Lélegezni benned.
S partjaidról nézni szerteszét.

Tovább...

Csalhatatlanul

Csüngő tekintettel nézünk a világra,
míg szívünkben lapul a halál virága.
A szélbe nevetjük, és sírjuk az életet,
mert szenvedve élünk, amíg csak lehet.

Tovább...

Fraktálok völgye

Azt mondom, szép, szép az élet.
Azt mondod, éljük át!
Érzem meleg fényed
s lelked könnyű záporát.

Tovább...

Havas emlékek

Nagyon régi hangokat zizegnek a fagyos ágak.
Seprűm meg-megáll a csillogó hó felkavart képei között.
Két fiúcska nevetgélve szalad, s a sárga lámpafény alatt
siklanak a nagy, ropogó fehérség fölött.

Tovább...

Üzenet

Egy ázott cinege ma reggel
ablakomba ült.
Benézett gyors pillantással
és továbbrepült.

Tovább...

Elhagyott fészkek

Még egy nyár, aztán még egy.
Vajon Isten hányat enged?
Annyi fecske már nincs az égen,
hogy elcsipogják az életem.

Tovább...

Vörös haj

Oly hosszú volt. Úgy elfáradtam már.
Ez a rögös út a végtelenre vár.
Nem tudom, hogy merre van,
de ez az út már hasztalan totyogás.
Nem tudom, hogy merre van,
de ez az út már céltalan totyogás.

Tovább...

Egyszer visszatérek

Fekete-fehér, s mégis színesebb!
Kedvesnek látom már apró ingemet!
Nem volt kis macim, csak apró hangszerem.
Papírhajómon zenéltem, egy lavórnyi tengeren.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom