Lejkoné Kristóf Olga
Nagyapa ül a küszöbön lazán...
Egy-egy leányka ül két oldalán.
Albumban levő képeket nézik,
Közben a múltat újra idézik.
Lelkünket akkor tápláljuk,
Mikor szeretetre váltjuk!
Legyen fontos a törődés!
Nem elég a készülődés!
Ahogy bánunk tárgyainkkal,
- Úgy bánunk barátainkkal?
Kitöltetett a Szentlélek.
Megnyíltak az égi fények
És a biztató remények.
Már nagy fiú lettem.
Iskolába járok,
engem is komolyan
vesznek majd a lányok!
Örül, repes a szívünk,
Gyermeknapra készülünk.
Kivonulunk a rétre,
Természet lágy ölébe.
Elhessegetem gondjaim,
Szárnyalok a pillanattal!
Vigaszt keresek a mában,
Békét kötök önmagammal.
Tekintetedben csillag ragyog,
Te enyém vagy s én tied vagyok.
Becsülve őrzöm a pillanatot,
Mikor a jó sors nekem adott.
Gyermekeket nevelek,
értük mindent megteszek.
Anyának lenni kihívás.
Van úgy, hogy én vagyok hibás,
helyzet magaslatán állok,
vagy segítségért kiáltok.
Évek szálltak el felettünk,
Egyre érettebbek lettünk.
Véget értek a diákévek...
Átéltünk sok jót és szépet.
Tollat ragadva újra itt vagyok.
Lelkemben a csend szunnyad, megfagyott.
Éjfélt mutat az óramutató,
Kárba ment idő nem pótolható.
Ezernyi szépet és jót Neked köszönhetek...
Most már csak gondolatban társalkodom veled,
A láthatatlan világ magához ragadott.
Mégis, mit tőled kaptam - erőt, hitet adott.
Kölnivizet nem vettem,
Csupasz kézzel érkeztem.
Kútból vizet merítek,
Hozzá szép leányt kerítek,
Friss vízzel megöntözöm,
A hímest megköszönöm.
Minden emléknapon emlékezni kell!
A költészet napját sem feledjük el.
Dicső költészetnek fénylő csillaga
Hirdesse fennhangon: - éljen a haza!
Jó volna mindenkor hinni a csodában,
Őszinte és igaz szavak hatalmában.
Jó volna hinni, hogy tudunk hittel élni,
És a hitünk által bízni és remélni.
A természet elfelejti téli álmát,
Felfedezi tavasz fényét és varázsát.
A március díszes ruhát ölt magára,
Virágot szór a barackfa minden ága.