Lejkoné Kristóf Olga
A házasság komoly dolog,
Mégsem vesszük komolyan!
Kiment divatból a hűség,
Türelmünk is odavan.
Minden új nap más, egy-egy vallomás.
Múló életem veled képzelem.
Őrizlek szüntelen... az idő végtelen
csendjében álmodom,
- vagy gond ül vállamon.
Lehet hogy hallgatok, nem panaszkodom,
De emberi mivoltom meg nem tagadom.
Düh, harag, undor engem is elér...
Hosszú az út, amelyen ballagok.
Alant járok vagy hegyre kaptatok,
a természet bűvkörében élek,
csodálatom soha nem ér véget.
Szembe jönnek velem -
Nem ártanak nekem?
Lesz-e dínomdánom
Vagy csúful megjárom.
Félnem kell vagy örülnöm?
Otthon kellett csücsülnöm!
Mérlegelés
Az utcák üresek, boltok is zárva,
Diákok nem járnak az iskolába.
De a hű természet mindezt nem tudja,
- Szépséges kincseit nem dobja sutba.
Ragyog a fénylő Nap, virágok nyílnak,
Daloló természet csodái hívnak.
Kell a móka és kacagás!
Ünnepi bál, szórakozás,
Legyen csuda jó maskara,
Örömet fokozók hada.
Jó volna, ha a szeretet
Mindenütt ott volna...
Ha a jóság, megbékélés
Mindig szívből szólna.
Bárcsak sima lenne
az életutunk,
de nem az... míg élünk,
folyvást harcolunk!
Észrevétlen jön az este.
Fedezi hó fehér leple,
Hóember is csodálkozik,
Mily fényesség uralkodik.
Úton-útfélen csillogó fények
- talán giccsesek - ám mégis szépek.
Jelzik, hogy nálunk valami készül,
Emberi tekintet magába révül.
Szépen élni, mondd, hogy lehet?
Mikor átjár a szeretet,
Mikor hinni tudsz szüntelen,
Mikor örömöd végtelen.
Mennyi apró csoda vár!
Fagyba dermedt a határ,
Repül a szán, hull a hó,
Megérkezik Télapó.