Lejkoné Kristóf Olga
Bár fáj a gondolat,
nem látod sorsod,
pedig - mióta élsz -
magadban hordod.
Búcsúzkodó téli álom.
Talán - mégis szépnek látom?
Fagyos zúzmara a fákon,
Fehér csipke minden ágon.
Várjam-e a Bálint napot?
Hisz virágot úgysem kapok!
Nemet mondott kereken,
Az a fránya szerelem.
Vegyes érzések,
színes emlékek.
Messzire száll most gondolatom.
Ma még tudom, sok minden enyém lehet,
Amit másokkal is megoszthatok.
Amit énemből épített az élet,
S szelíd jósággal ölembe rakott.
Piros-fehér-zöld - énemre terül.
Más dallamra a szívem nem hevül.
Szépen simuló, igazi szavak
- Csak az őseim nyelvén hangzanak.
Őszinte szívvel - csak így érdemes.
Tudom, hogy tőled bármit kérhetek.
Finom alázat, csendülő mosoly,
Velem a lelkeden is osztozol.
Don kanyarnál
Ahol mély fájdalmak tornyosulnak,
Ott a lelkek meghasonulnak!
Eltelt egy év... itt maradtam.
Babérkoszorút nem kaptam,
Terhet nem rakok magamra,
De adhatnak a szavamra!
Újévi jókívánságok
Kívánok békét és hitet,
Emberséget, szeretetet,
Utat, fényeset, ragyogót,
Mindig előre haladót.
Becsületet, igazságot,
Őszinte szót, tisztaságot.
rólam gondoskodtak
most én gondoskodom
minden rezzenésük
itt ül vállamon
aggódás szeretet
árnyékként követ
érkezésem előtt
jelzik jöttömet...
Kell egy csendes hely,
Ahol megpihenhetünk,
Ahol nincs törtetés,
Ahol csak szerethetünk.
Isten Fia született...
Megjelent az égi fény,
Szeretetet küld felénk
Szent karácsony ünnepén.