Lejkoné Kristóf Olga
Anya vagyok...
Se több, se kevesebb!
Nincs feladat,
Mi szebb vagy nemesebb.
Jó tételt húzni csupa izgalom!
Tudás alapján jár a jutalom.
Énem mélyén vagy szunnyadó télben,
Lelkemmel látlak a mindenségben.
Ott ragyogsz minden fénylő sugárban,
Őszben, tavaszban, ragyogó nyárban.
Pihen a világ, csendesül az éj,
rám törő álom csábosan mesél.
Gyöngéden ölel, fülemhez hajol:
itt vagyok - súgja s lágyan átkarol.
Csendes párjául választja
történések emlékeit,
szép dallammá alakítja
a múlt elcsépelt képeit.
Virul a tavasz, mégis minden más...
Vergődő síkon a szívdobogás,
A felhők mögül utat tör a Hold,
De az éj ilyen sötét rég nem volt.
Ha a vers néma,
hangot adj neki,
miután költő
papírra veti.
"Az évek súlyát földre ejti lelkünk,
s múltunkká szépül mindegyik halál"
A történelmünk hamvaiba roskad,
Ha hőseihez vissza nem talál.
Jobb, ha elhiszed, hogy bajban a világ!
Minden józan ész segítségért kiált.
Kezelni kell a sok-sok beteget,
És védeni az egészségeseket.
Az Úr különlegeset alkotott,
Mikor a nőnek életet adott.
Olyan belső erőt adott neki,
Hogy a sorscsapást is elviseli.
A szívemben él egy reménysugár,
Körötte sok viruló virág.
Illene, hogy boldogságot hozzon...
Segítségért vajon mért kiált?