Lejkoné Kristóf Olga
Ha a szív szívvel párosul
- akkor rezzen a lélek.
Szerelem nyila eltalál,
Újra pezsdül az élet.
Jó apámra emlékezem.
Látom, ahogy fogja kezem
- mikor gyermekként tipegek,
vagy csitriként rosszat teszek.
Hiányzol nagyon, drága, jó Apám!
Nehéz a szívem annyi év után...
Szemem előtt van csendes mosolyod,
Nyugtató hangod, ráncos homlokod.
Emlékek
Tervek, vágyak, törekvések,
sikerek vagy tévedések
- kísérgették életünket,
forgatták sorskerekünket.
Egy anya megfogja gyermekei kezét,
azzal mutatja ki féltő szeretetét.
Újra Gyermeknap van... most meglepi őket,
örömmel járják be a tarka mezőket.
Borongós idő, szelek fújdogálnak,
Pünkösdi rózsák napsugárra várnak.
Viduljon az ég... hisz pünkösd érkezik,
Keresztény világ hittel emlékezik.
Az idő megtanít
Élni a fájdalommal.
Rideg és mostoha,
Vagy megdob jutalommal.
Elcsendesül a lélek,
Mikor az est leszáll.
Elcsitulnak a hangok,
Az elme hezitál.
Vigaszt nyújtó gondolatok
- kifinomult árnyalatok,
Vagy földi világ homálya
Kerül a költő tollára.
Tavaszi holdtölte
Holdtölte után
az első vasárnapon
- minden embernek
a szeretetem adom.
"Lüktető zöldben
megkapaszkodom,
hajamba hulló
vadvirágszirom."
Színekbe bújva
tavasz integet,
de ravaszkodik...
Húsvét emlékeit
Sorra megőriztem.
A feltámadásban,
Családomban - hittem.
Sírdogál az eresz,
a telet siratja,
gyöngyöző könnyeit
szaporán hullatja.
Földi életünknek színes lett a könyve.
Benne van örömünk és fájdalmunk könnye.
Mikor megszülettünk, babusgattak minket,
Szüleink féltettek, mint értékes kincset.