Lekner Balázs
...Csak kell, hogy valaki benne higgyen.
S majd jönnek, hogy nem vagy jó semmire,
De a béka sem fát mászott elsőre.
Mikor gyertyát gyújtasz értük,
Hálát is adsz vele, hogy sokáig kísért léptük.
Benned még frissen él az emlék róluk,
S reméljük, hogy szebb vizekre sodródott hajójuk.
...
Odébb, velük szemben pedig a tizenhármak.
Tanúi voltak az elnyomás példájának,
De a hazáért a halál elé büszkén álltak.
Márciusi napsütés mosta a fák lombra nyíló rügyeit,
S mindenki tétlenül intézte ügyeit.
Lobog a piros fehér és a zöld...
Emlékszel?
Gyermekként annyi dolgunk volt, hogy játsszunk, és a felhők fölött szálljunk!
Ma pedig az, hogy arrébb álljunk!
Minden emberi lélekből egy csillag születik,
Ne sírjatok, ezt üzenik!
Szeretteink csillaga a legfényesebb,
Ezért mindenkinek a más az ékesebb.
Október 23. Szenvedése az ajkakon,
Az emberek tudták, most itt az alkalom.
Mint a tölgy, mikor vérvörös leveleit hullajtja a földre.
Úgy ébredt a magyar ősei erejére.
Megbántani nem akartalak soha,
mert ez az érzés nekem oly mostoha.
Ne haragudj rám, kérlek,
befejeztem, tényleg.
Most elképzelem,
Hogy itt vagy velem.
S fogod a kezem,
Arcom feléd emelem.
Nehéz elkezdenem e sorokat,
Gondolataim súlya noszogat.
Mikor megismertelek, nem gondoltam volna.
Hogy egyszer a hangod hiányozna.
Csendben nézek, gondolkozom,
Közben érte vágyakozom.
Szerelem-e vagy csak vonzalom?
Hiába kérdezik, nem tudom.
Egyszer csak észbe kaptam,
Másoknak emlékeket adtam.
Testem merev, semmim sem mozdul, fázom.
Esik, de koporsóban mégsem ázom.
A versírás csak akkor megy, ha rád gondolok,
ilyenkor a szavakkal, mondatokkal játszhatok.
Nem tagadom, hogy szeretlek,
de tudom, nem kaphatok szerelmet.
Hiszek-e szerelemben első látásra?
Miért ne, miért várjak az égi áldásra?
Mi jár a fejemben, mikor rád nézek?
Hogy ezt az angyalt a mennybe visszaengedni vétek.
Mikor beléptem az ajtón, megláttam Őt,
a megmentőt.
Kinek barna szemei ütöttek, vágtak,
még végre egyszer eltaláltak.