Lekner Balázs
Mióta megismertelek, minden más lett,
Mosolyod minden rosszra gyógyírt jelentett!
Most gondolatok hada cikázik a fejemben,
S néha nehezemre esik ezeket kifejeznem.
Ennyi idő után már nem külön vezet utunk,
Mert ez idő alatt örökre összefonódtunk.
Nem véletlen írjuk most az első közös évünk első harmadát,
Mikor először láttalak, sosem feledem a madarak boldog dalát!
Mi történt, hogy gyermekként jóban voltunk,
Ma meg az utcán elfordítjuk az orrunk!
Mi lett a gyerekkori barátsággal?
Akkor még tele voltunk álommal, vággyal!
Vajon hol van az a lány,
Ki nélkül a boldogság hiány,
Hol van, aki miatt a törött darabokból újra egész lesz,
S ki minden napot jobbá tesz.
Szeretném, ha kezem a kezedbe kulcsolhatnám,
S közben szemeid csodálhatnám!
Szeretném, ha magamhoz ölelhetnélek végre,
S közben boldogságom szállhatna az égbe.
Egy nyári este a légy zümmögését sem hallani,
Ilyenkor lehet szemeid álomra hajtani.
Fenyők gyűrűjében egy fűz áll gyönyörű koronájával,
S egyedül küzd a gondok százával!
Nem akarom, hogy más szeressen,
S hogy veled összevesszen.
Majd utána bocsánatot kérjen,
S a "megbocsájtok" szó után nyugalom hozzá visszatérjen!
...Csak kell, hogy valaki benne higgyen.
S majd jönnek, hogy nem vagy jó semmire,
De a béka sem fát mászott elsőre.
Mikor gyertyát gyújtasz értük,
Hálát is adsz vele, hogy sokáig kísért léptük.
Benned még frissen él az emlék róluk,
S reméljük, hogy szebb vizekre sodródott hajójuk.
...
Odébb, velük szemben pedig a tizenhármak.
Tanúi voltak az elnyomás példájának,
De a hazáért a halál elé büszkén álltak.
Márciusi napsütés mosta a fák lombra nyíló rügyeit,
S mindenki tétlenül intézte ügyeit.
Lobog a piros fehér és a zöld...
Emlékszel?
Gyermekként annyi dolgunk volt, hogy játsszunk, és a felhők fölött szálljunk!
Ma pedig az, hogy arrébb álljunk!
Minden emberi lélekből egy csillag születik,
Ne sírjatok, ezt üzenik!
Szeretteink csillaga a legfényesebb,
Ezért mindenkinek a más az ékesebb.
Október 23. Szenvedése az ajkakon,
Az emberek tudták, most itt az alkalom.
Mint a tölgy, mikor vérvörös leveleit hullajtja a földre.
Úgy ébredt a magyar ősei erejére.
Megbántani nem akartalak soha,
mert ez az érzés nekem oly mostoha.
Ne haragudj rám, kérlek,
befejeztem, tényleg.