Lelkes Miklós
A változás megy előre, ne tagadjuk,
de lehangoló mégis, mit örökölt
a költő, visszás, vergődő világot, -
hát szól bosszúsan arról: mily furcsa föld
Kint nedves ágak felett varjú károg.
Bent tényleg nem sejted, hogy mi a kár ok,
míg képernyőn erőltetett mulatság,
s képernyőn túl csüggedt, becsapott ország?
Bokrok indultak, s hirtelen megálltak,
majd elfutottak színészkedő árnyak.
Pisze orrocska szagolt illatcsendet,
s kis tű-neszek labdává gömbölyödtek.
Sokféle csend van. Akácligetekben,
ha fürdik a fény virágfürtös csendben,
felhőkarjait fenti kék kitárja,
s véges tekint végtelen szabadságra.
Dicsekedőn zengők a kalmár-fények.
Eltakarnak karácsonyi sötétet?
Nem gondolom. S azt sem: bár az a jászol
szív-legendát indított volt-világból -
ez a legenda időnkig elérten
csak jót szolgált a lélek érdekében.
Az első versek ősember-torokból...
Az első versek ősember-torokból
ha fel-feltörtek olykor, az is lehet,
bár hangok voltak csak, csupasz magukban
túlszárnyalhattak mai verseket.
Napkorong. Olvadó arany.
Az árnyékoknak szárnya van.
Mind indul, majd megáll, marad.
Légben kaszál fűpillanat.
Ismeretlen ismerős (egy költő halálára)
Nem volt ismerős, s nem volt ismeretlen.
Szívemben is volt - s nem volt a szívemben.
Utat keresett, s vélte - megtalálta,
de változó utak, hitek iránya:
a tömeg a rossz úton is egyre megy,
ha azon hajtják az ösztönérdekek.
Ha meggondolom, nincs prózai lélek:
érzések, vágyak mind versekként élnek.
Az öröm is vers, akárcsak a bánat,
s a szerelem, e rejtélyes varázslat
Az idő most úgy hoz közelebb távolt:
a rosszhoz még rosszabbat közelebb,
s szívben, testben fájdalmakat siettet,
s nyájat láttat: birka embereket.
Itt hangya jön, ott hangya megy.
A mozgások végtelenek.
Kék tükörlét. Csend átragyog
mozdulatlan mozdulatot.
A butaság és alamusziság
gyakran együtt. Szokássá lett remény,
hit, hogy kis szerzés, habár becstelen,
nem ejt foltot egy nép becsületén.
A nyáj szétszéledt, össze nem terelte
zengő vörös fogyó égperemen.
Minden fa, bokor feketébe olvadt,
s kövekre lépő ösvény jött velem.
Versbeli nép? Nem más: költői termék,
amit alkot a vágy és képzelet?
A Jövő Népe? Távoli világnak
gyermeke valóság még nem lehet?