Lénárt Anna
Angyalok vigyázzák álmodat,
Napsütés ragyogja be arcodat,
Gyermek dala legyen hangos,
Aki hallja legyen boldog...
Az ősz utolsó napsugara, életre hívott téged,
a sárga, hulló levelek csodálták vérvörös színed.
Kedvesen jégvirágot csókolt arcomra a tél.
Ölelne magához, ha nem tiltakoznék,
de valójában az ölelésére vágyom,
vetett ágyán megkísért a tiltott álom.
angyalok serege vigyázza utam
az Úr ezer áldást oszt
két lehetőség van előttem
a szent Grálra gondolok
göröngyös úton elindulok
Hatéves vagyok, a betűkkel ismerkedem,
hétéves lettem, szorzótáblát ismételem.
Elmúlást jeleznek a színes levelek,
tündöklő képet, csodát fest a természet.
"Nyikorgó kosárral" kezében
haladt a rögös úton... csendben
az útszéléről ráköszöntek
míg innen-onnan ránevettek
háta meghajlott a súly alatt
kereste az ismerős arcokat
csak szeretteit nem találta
akikért végzetét vállalta...
Lassan járom utam,
kopog a régen nem
látott macskakövön
a szebb napokat élt,
fekete topánka.
Délibáb játszik képzeletemmel...
Összefonódik a múlt és jelen,
egyik szemem sír, a másik nevet.
Csodát hordoz a vízparti táj,
a vízparti táj illatkavalkád,
illatkavalkád, ámul, ki arra jár,
ki arra jár, a parton megáll,
a parton megáll, csodát vár,
csodát vár virágszirmon át...