Lénárt Anna
Kutatom. Hiába... nem találom.
Sűrű, fekete köd takar mindent,
enyészeté lett, végleg elveszett,
"az emberséghez méltó értelem."
Nem tudom, miért, mi volt az oka,
talán... nem is volt akkora hiba,
lehet... gyorsan elmentünk mellette,
nem láttuk meg a sok apró jelet.
egyszerre indultunk
te gyorsan haladtál
ha virágot láttam
én gyakran megálltam
nem számít a holnap
a mára gondoltam
ölelő karodban
csodára találtam...
Csalóka fény borítja a látóhatárt,
aranyban kacérkodik a lemenő Nap,
szorosan átölelem a ma emlékét,
megállok... "gyönyörű az élet" - mosolygok.
Emlékezzünk most Erzsébet királynéra,
kiről nevét e kirándulóhely kapta!
Akkor még falépcső vitt fel a magasba,
bánta is sok hosszú, fodros, csipkés szoknya.
Emlékszem arra a kislányra,
olyan kedves gyermek volt... szőke,
kék szemű, arcán mindig mosoly.
Ha az utcán ment, integetett,
ha kérdezgettem, felelt nekem
hol vidáman, hol szégyenlősen.
Azt mondta egyszer valaki:
"Érdek nélkül nincs barátság"
Különös érzések dúlják
csapongó gondolataim...
annyi minden jár az eszemben
fontossági sorrendet nem állítok fel
lehunyom szemem... látlak téged
és bízom abban te is felismersz engem
útszélen magányosan állok
megtévedt szellő hajamba kapaszkodott
körülöttem megfagyott álmok
sok a kérdés... válaszolni még nem tudok...
Az öregember magába roskadva ült a padon,
fájós kezeit tördelte és kesergett magában...
meg nem élt álmok kavarogtak megfáradt agyában,
a megélt, silány élete sötét árnykényt kacagott...
Hangos kakasszóra ébredtem,
és te nem feküdtél mellettem.
Furcsa érzés vett erőt rajtam,
titkot bezárni nem hagyhattam.
Álmodtam magamnak egy mesés világot,
boldog voltam, mert láttam sok szép virágot.
4 szó: múlt, jövő, jelen... én
"A múlt időt olvasod, s a jövőt álmodod",
a mát múlt és jövő nélkül élni akarod.
Aprócska szigeten lakik a csend,
itt már csak álom a remélt idő,
örök némaságba bújtatott rend,
fáradt vágyak... az emlék oly dicső.