Lénárt Anna
A tavasz első napsugara
duzzasztotta rügyeim,
a forró nyár nevelte
zöldbe boruló leveleim,
ősz festette szivárvány
színűvé koronám ékeit,
beköszönt a fagyos tél,
elbocsátom gyermekeim.
Ó, Ti nagyok, kik annyiszor megénekeltétek a szerelmet,
a jól hangzó szavakat, múzsát keresve rímbe öleltétek....
Egy szalag a csuklón,
mikor megszületsz,
jelzi, hogy létezel.
Család és utónév,
születési dátum,
anyja neve,
ennyi, mi érdekes.
Szeptember utolsó napjaiban,
hulló csillaggal jött az üzenet,
a miértekre, a válasz megérkezett.
a nem korhol felénk int
szó álmainkban megérint
pazar sem fiút sem apát
templom magát nem kímél
korszakok romokra építi...
Veled akarok lenni
Veled nézni a kék eget
Veled nevetni sírni
Veled megélni az örömöket
Veled sétálni az árnyat adó fák alatt
Veled tölteni a nyarat
Veled várni a hűvös őszt
Veled túlélni a fagyos telet...
t
udt
am h
ogy itt
van örülö
lök magán
ak vártam m
ár a napot hog...
Engedd meg, levelem Neked írjam,
fájdalmam válladon kisírjam, mert
nagyvilágban mi egyedül vagyunk,
férfi és nő egymáshoz tartozunk,
szeretni, és viszont szeretni azt,
kinek szíve értünk, velünk dobog,
hozzábújni, érezni teste melegét,
elmondani amíg lehet, halkan...
A gyűrűt az ujjamon forgatom,
Ablakon át a tájat bámulom,
Távolba vész a kósza gondolat,
Hópelyhek takarják a vágyakat.
valamikor réges-
rég hallgattam sok szép mesét
nagyanyám ölelő karjaiban mosollyal az
arcomon boldog jövőt álmodtam magamnak
öregszülém nevetett ha királylányként pózoltam ha
herceget vártam ha szegény legényt sajnáltam most is
látom vézna testét a ráncos arcából rám mosolygó meleg
szemét keresem a kedves arcot a hosszú kopott hajfonatot...
Van, aki tagadja,
Van, aki titkon
Hozzá imádkozik,
Van, aki átkozza,
Van, aki nevét
Imába foglalja,
Van, aki kér Tőle,
Van, aki mindenét...
Asztalomon üres papírlapok,
csak nézem, majd rajzolgatok.
Tudat nélkül húzom a vonalat,
nem tudom, mi lesz, ha befejezem.