Lénárt Anna
Ne hidd azt, hogy nem látlak,
sugárzol a tömegben,
ez a dal csak neked szól.
Megfogom mindkét kezed...
Nagyot néztél, mikor megláttál,
ledöbbentem attól, amit láttam,
megdöbbentél attól, amit mondtam,
csodálkoztál, én csak mosolyogtam.
Műértő szemmel nézek a világba,
műalkotásnak tartom az életet,
műbírálat ért már ezer felől,
műbölcseletet hallok a bölcstől.
Macskaszempillantásod
érzékeim felkorbácsolja,
várlak a virágzó akácfák
fehérbe boruló koronája
alatt álló szíves kispadra.
Én nem értek a politikához.
Döbbenten állok s könnyezem.
Apám mindig azt tanította nekem,
a béke minden ajkon egyet jelent.
Álom csukta be az ébrenlét kapuját,
egy angyal úgy döntött, jól megőrzi kulcsát.
Közös imára hív a lélekharang...
Harang hangja üzen, egy ember meghalt.
Koporsódnál lehajtott fejjel állok,
Melegen süt a Nap, én mégis fázom,
Már tudom, csodára hiába vágyok,
Szemembe tóduló könnytől nem látok.