Lendvai Sándor
Arcomra hull millió kis hópehely, előttem alszik az erdő,
Keresném az égen a sok-sok csillagot, de helyettük csak a nagy szürke felhő.
Nem ragyog rám semmi, mégis szikrázik a táj,
S ott belül, mélyen valami édeset érzek, mégis oly nagyon fáj.