Lengyel József
Vándor, ha jársz s kelsz a Kárpát medencében,
Eléd tárul a múlt épített emléke
Az égbolton madarak húznak el, messzire repülnek,
Én is útra kelek, elbúcsúzom kedves szülőföldem
Esik a hó, fagyosak még a reggelek,
Megkésett a tavasz, vajon merre lehet
Szemed fényében a jövőt latom,
Reményt ad s hitet egy jobb világhoz...
Elfogy az idő, kegyetlenül elszalad,
Elszáll az élet, s az emlékünk megmarad.