Linn Márton
Magányból épített
kőfal mögé rejtve.
Álmodtam egy mesét
gyönyörűre festve.
Vedd észre a szépet,
mert ott van mindenben.
Egy kedves mosolyban,
vidám tekintetben.
Lassul a vén szívem,
alig-alig hallom.
Zenél valamit bús,
mély hegedűhangon.
Nézem, ahogy mosolyogsz,
szívem nagyot dobban.
Visszaköszön ez a kép
mindig az álmomban.
Ősz közeledtén az erdőn
bóklásznak a tájat festők.
Gyönyörű, színes ruhákat
kapnak tőlük majd az erdők.
Oly jó mindig veled lenni, kedves,
Ritkán engedi a Mindenható.
Hallod, mikor szívem érted dobban?
Hiányod nékem már irtóztató.
Élni ott szeretnék
kint, az erdőszélen.
Hol madárdal hallik
át a meredélyen.
Mikor látod másnak mosolygását,
arra gondolj, nincs ez mindig így.
Mert ha te is látnád búját-baját,
nem akarnál élni ugyanígy.
Domnanovich Tamás 88 éves!
Valaha, oly nagyon régen
felsírt egy kis fiúcska.
Édesanyja méhén kívül
rásütött a napocska.
A búzavirág mily gyönyörű szép,
azúrkék, olyan, mint felhőtlen ég.
Százszorszéppel is szedhetik együtt,
pipacsot is találni mindenütt.
Hiába keresed,
míg a szíved zárva.
Majd mikor hallgatsz rá,
te sem leszel árva.
Drágaságom, neked hoztam,
száraz fűből fészket fontam.
Kóstold csak meg, milyen finom,
lesz most bizony eszem-iszom.
A Vajdasági Palicsra
invitáltak meg bennünket.
Hogy Magyar népdal ünnepén
mutassuk ki érzelmünket.
Pünkösd szépséges reggelén
kinyílott a bazsarózsa.
Rózsabokra kiskertemnek
nékem ezzel volt adósa.