Linn Márton
Jakobi Anna a hetvenesek klubjában!
Valamikor, úgy hetven éve,
Annát, kit ti is ismertek.
Szivárványcsúszdájára téve
leküldték Őt az istenek.
Lányok-lányok, kedves lányok,
úgy elmennék hozzátok.
Rózsavízzel meglocsolni,
s meghallgatni imátok.
Oly nagyon bánatos vagyok,
hisz én nem tojhatok tojást.
Olyat, mint húsvétra csajok
készítenek, színest, csodást.
Ülök a Hegyeskő tetején, nézem kis falum tornyát.
Emlékemben, mi ideköt, látom lent a tehéncsordát.
Felpercent a Napnak első sugara,
meleggel árasztja el a földet.
Felébredt az erdő dalos madara,
vaddisznócsapat kifelé csörtet.
Menj ki a rétre és dobd hanyatt magad,
nézzél fel az égre, a felhő hogy halad.
Érezd a fű s a virágok illatát,
keresd meg a lelked vezérlő csillagát.
Ha szerelem kopogtat,
nyisd ki a szívedet.
Engedd, hogy megtaláljon,
nincs mit veszítened.
Ami már elmúlt,
ne szomorkodj rajta.
Felejtsd a múltat
hátad mögött hagyva.
Jönnél felém, s eső verne,
rád adnám a kabátom.
Megtöltődne szívem verme,
nem bánnám, ha megázom.
A liget tavának vizében
mossa ezüst lábát a hold.
Vízpart szélén a szomorúfűz
mélyen a tó fölé hajolt.
Szilveszter közelén jutott az eszembe,
jövőre lehetne több pénz a zsebembe.
Újévben láthatnék többet a világból,
tanulván az idei elmúlt hibákból.
Hó-hahó, szakad már a hó,
amire a gyermek várt.
Elő a szánkót, kis lurkó,
fel a hegyre, fel mindjárt.