Loki István
Bőröd íze még itt él a számban
A veled töltött boldog óra után.
Vonzó látványod újra elragad!...
...Foglyaként e vonzó mágneses térnek!
Nem akarok mást, csak várni a napot,
Mikor kedves lényedtől feltöltődést kapok!
Nem süt már a nap, felhő uralja az eget,
Hulló falevelet kergetnek az északi szelek.
Elszállt a nyár, oly messze jár.
Messze vagy, távol. Nagyon hiányzol!
Még mindig tart ez a furcsa őrület,
Az érted égő, nagy tűzlobogás!
Még mindig tart a kezdet és a végzet,
A visszafogott, halk szívzokogás...
Előszó
Néha sírni volna kedvem, és szidni az eget!
Mert meg nem érthetem, miért nem találkoztam
Korábban Veled?