Lovag Bornemisza Attila

Lovag Bornemisza Attila

Született: 1958. június 22.

Népszerűség: 55 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Csendesség fokozatai

Amikor csendesen átöleltelek,
Elcsitultak a rohanó szelek.
Bent voltam csókod tűztengerében,
Azt hiszem, hogy csak akkor éltem.

Tovább...

Oh, élet

Múzsavers

Ó, élet, köszönöm Néked, hogy megtaláltam.
Vártam fél évszázadot, hogy mosolyát lássam.
A nagyvilágban sokan várják, de maradtak árvák,
Múzsa nélküli évek folyópartján ülve,
De szerelem nem lett, csak dőre magány.

Tovább...

Eltöröltem a múltat az időből

A rányitott ablakok dallamát
Hogyan szállt itt csillag erődből
Nauszika s lelkem talaját
Miféle erő serkentette dallamra
Amikor a semmi előtt volt a minden
S most aki a könnyét letörölte
Miért tér elébe törpe
Utcakőként az idő lépte...

Tovább...

Születés

Mit érzett a kisbaba

És megmozdult valami,
Ami talán az igent mondta ki,
A sötét, vonagló burokban tehetetlen
Úszott az ősvízben, csak azt
Érezte, darabokra esik.

Tovább...

Eltévedtem

Eltévedtem szerelmedben, abban a nagy
Androméda ködben.
Azt hittem, csillogásod a homályban reppen...

Tovább...

Egyedüllét, mint hallgatás tornya

Miért üvölt a fülembe a semmi,
szeretném hallani, ahogyan csak senki.
Miért remegnek az izmaim néha,
egyedül vagyok, mint a homokóra,
melynek peregnek homokszemei.

Tovább...

Lassan elmúlik a feneketlen idő

Lassan mindenki elhagy! Leomolnak az évek.
Már nincsenek tépő szelek, nincsenek kísértések.
Már lassan eltűnik minden, a szélvész is elcsendesül,
lassan nem marad senki, aki átkarol s ölembe ül.

Tovább...

Szent Magdalai Mária

Mária, a "magdalai",
Micsoda nyugtalanság?
Fekete faágak közt a Nap
"halálra ítélve"...

Tovább...

Érted kiáltunk

Te írtad a legszebb szerelmes verset,
Mint aki elmegy, de előtte visszatekint.
És megint ez a hatalmas fájdalom terjeng...

Tovább...

Hívlak, Napsugaram, hogy maradj...

Mosolyod a szivárvány idézi.
Szemeid tüzében elég a nyár,
kezed melege, simogató tüze
lelkemben visszajár.

Tovább...

Él az Édesanyám

Most, hogy sírnak a kertben a rózsák,
hozzád könyörög mindahány.
Hova lett szép kezed simogatása,
hova lettél, édesanyám?

Tovább...

Mi vagy nekem

Talán te vagy a szél, ha friss havat szór reám.
Hófehér sirám és zokogás.
Talán te vagy a Nap, mikor arannyal szövi karcod,
és ő is simogat, földre rajzolja arcod.

Tovább...

És fújt a szél

Barna hajad kócolta a szél!
Mélytűzű szemed tükrébe, smaragdjaiba néztem!
Időtlen volt, örök messzeség!
Szép vagy, miként a rózsa, kinyílottál,
Alakod gyönyörűen állott a szélben.

Tovább...

Testvériség

Hajnal felé a kihunyt csillagok parázsa
reszketve rám veti sugarát.
Ébrenlét s álom varázsa lebeg,
festi a hajnalom tavát.

Tovább...

Episztola a hófehér paripákról

Hazámért

S akkor megindulnak hófehér paripák,
paták nyoma az égen.
Pegazusok messzi ragadják
vérvörös szívemet.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom