Lovas Zsuzsanna Lux
barátaimnak
Nem olyan rég volt hogy megismertelek
ősz volt peregtek a rézszínű levelek
sztán jött a nyár egy napsugár
néha még ránk kacsintott
majd suhant tovább
"Ki hegedül a fákon át, e dal forrása hol van?"
Lágyan kél az esti szél, hozzánk e muzsikát hozza.
Ha elér a vöröslő pirkadat, szól-e még e hang?
Ha a reggel felváltja az éjjelt, hallom hangodat?
Én a túlsó parton állok,
Köztünk folyó és mély árok,
Csókot küldök neked, s zenét,
Építenék hidat feléd,
Mely átvisz hozzád a túlsó
Partra...
Megrajzoltál a szemeddel,
Ajkam virággal hintetted.
Szemem pillái rebbennek -
Csókkal áldottad kezemet.
Ma kimentem a temetőbe,
ahogy mindenki kimegy...
Ma virágot helyeztem a sírra,
ahogy máskor is teszem.
Volt úgy, hogy hosszú lett az út,
S lesz még, hogy felém nyúl a múlt.
Hátamra veszem fel éltem,
Megyek előre, nem félek.
Ne félj elbúcsúzni bár ha nagyon fáj
az élet rejteget számodra száz csodát
most még megkarcolja arcod a faág
de holnapra megérzed simogatását.
Talán végre esik majd az eső,
és siratja bús napjait az ég,
talán végre tiszteleg az emlékezet,
szívvel áldoz, nem csak
koszorút rak a kéz.
esőcseppel érkezik a hajnal
a virágszirma féltőn lepereg
mint lomha macska nyújtózik rajta
a köd mely tán feledést melenget...
Miért rám hull e hideg fény
nem akarom Ó jöjj sötét
takarjon be az éjszaka
rontást ne hozzon már soha
nem látod csupaszon állok
tán rémítenek az álmok
vagy a Hold sötét udvara
már csak én vagyok itt egymagam...
A lelki szegények "margójára"
Boldogok a lelki szegények
mondja nékünk az Úr
és mi soha nem értjük
mitől boldog
a bús szegény ember
aki küzd vadul
Légy mosoly a szájzugomban,
Halk dallam a mellkasomban,
Érkezés a mozdulatban,
Szerető egy pillanatban.
Szüret van ma, és Bacchus táncosa
mindent adhat, és mindennek oka,
idejét múlta, vidám fecsegő,
olykor gyermekként kicsiny szepegő...
nem én változtam - te énbennem
tükröd vagyok s noha
magad fürösztöd meg lényemben -
amilyennek látod bennem lelked
olyanná váltál olyan vagy
Kopott asztalon nincsen terítő,
se kockás, se viaszos, se piros,
vitte magával azt a múlt idő,
de korsóba bort tölteni - tilos!