Lukács Angéla

Állunk a csendben

Csak állunk, állunk a csendben,
Egy pontra szegeződik a tekintet....

Tovább...

Közöny

Szürke utcák, szürke házak,
Emberek andalognak, arcuk fáradt.
Idős hölgy összetörve, templom falához dőlve
pohárkáját tartja
botjára támaszkodva,
szeme szürke, lángja már kiégett,
mégis kitartóan, szinte összeroppanva áll
a templomajtó mellett.

Tovább...

Félelem

Magányomban sokszor remegek,
tépem a bőröm kezemen,
naponta lakkozom körmöm,
hogy te ezt észre ne vedd.

Tovább...

A Remény Lovagja

Mint egy fénysugár,
Úgy jelensz meg sötét napjaimban,
Szentjánosbogárként tündökölsz
Az éjjeli égbolton.

Tovább...

Bárcsak néha látnál...

Bárcsak néha látnál,
hogy elhidd, milyen is vagyok.
Bárcsak néha szólnál,
megtudd, ki is vagyok.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom