Lukács Mária

Lukács Mária

Született: 1957. július 26.

Népszerűség: 292 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Fénykép

Már kivettem részemet a jóból,
fél lábbal is viselem, mi maradt:
méregtelenítésem kárpótol.
Megtart még, mint a lázas jelen,
lengedez, mint rúdon a zászló;
felírtam rá kedves a neved
emlékül, szélbe kiáltottalak...

Tovább...

Fűszál és liliom

Úgy tűnik, már csak én alszom benned,
körülöttem a tér - minden rezeg:
a föld, a fűszál, a lávahegyek,
a tó mélye szelíd, árka csendes.

Tovább...

Szer-elem

Tudom, még nem vagyok költő,
de te mégis megrajzoltál,
mert feszült egy szivárványív,
áthajol - ablakomból hozzád.

Tovább...

Fény-esőben

Csend legyen, ha jő az est, s behúzza függönyét,
ablakokba fészkel a sötétség reggelig,
majd a Nap megrázza kócos üstökét,
elveszíti éj a vértjét, reszket is.

Tovább...

Időtlenül veled

Az óra üti a perceket,
két lábon tűrheti az ember,
először felássa a földet
és elültet minden szerelmet.

Tovább...

Tavaszi szemek

Mindig csak futólag láthatlak,
de eggyé válnék a szürke úttal,
dajkálnálak, mint madárkát az ág,
kitartóan nézem - ujjbegyemre száll.

Tovább...

4776

Pohárnyi kék

Egyszer, ha nagy leszek,
kertembe fogom a szelet.
Megérintem ruháját,
és ígérem jó leszek.

Tovább...

Az illat maradt

Egy szál rózsát a pártámhoz kötök,
tövisei szárához simulnak, kedves,
mint anyjához a gyermek, ha valami fáj;
egy kettészakadt, rongyos álmot keresek.

Tovább...

Én vétkem

Ott terem, ott a puha réteken,
rímtelenül ácsolt költeményben.
Koldus-király lettem, összetákolt,
vásott a héjam magvától, féltem

Tovább...

Oltalom

"Égre festlek téged, s az ég gyöngyöket ejt,
csillagmosolyokban földet ér a bűbáj",
és ha megérett gyümölcse a zöld fáknak,
elengedheti teremtőjének kezét -

Tovább...

3257

A rezgések szárnyán

"Én megtehetném és mégsem teszem,
csak tervezem, csak épp, hogy fölvetem,"
hogy utoljára még elkápráztass:
neked adnám bolyongó lényegem.

Tovább...

Hálaadás

Ott lehetek a tenyereden,
szűz bizalommal hordozlak,
ereimben lüktetsz -
Veled várom a hajnalt.

Tovább...

Úgy maradt

Az ősz ajkából a magok
mind kiperegtek: sóhajok.

Tovább...

Éltek egyszer

Miért mondják a Bölcsek,
nyugtával dicsérd...

Tovább...

Eleredt szemek

Az utolsó nyár-fény gyorsan szaladt,
karomat, arcomat simogatta.
Ma esőkoppanásra ébredtem,
tarajos buborékok szaladnak -

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.