M.B.
Szívemben szép remények.
Fejemben íratlan törvények.
Akarnálak, - szeretnélek,
de jól tudom, nem lehet.
A törökországi és szíriai földrengés áldozatainak és a mentőcsapatok emlékére
Jeges szél jár a romok közt jajgatva.
Meggyötört a didergő emberek arca.
Szemük a leomlott házakra mered,
reménykedve várják az életjeleket.
Reflexió Weöres Sándor: Ars poetica versére
Weöres Sándor szelleme ma a vendégem,
milyen paradoxon, bár így farsang idején
semmi sem lehetetlen, talán még az sem,
hogy ő a vendég és vendéglátó is egyben.
A szerelem feszengő rügybe zárt vágy,
Ha jön a kikelet, szirmait bontó virág.
Lehet fehér liliom, vörös rózsa vagy
Kehelyét összezáró, veszélyes csapda,
Bármilyen legyen is, elbájoló a varázsa.
Valentin-nap a szerelmesek napja,
Megtört szívűek "Munch Sikolya".
Sok nyíl van még Ámor tegezében,
Ne félj, lesz párod a víg tömegben.
A halottak emlékére gyertyát gyújtok.
Sírok között őz-, szarvaslábnyomok.
A temető virágos, csendes, nyugodt.
Beteljesült és beteljesületlen sorsok,
Már csak kőbevésett nevek és számok.
Így szól a mágusok ősi jóslata,
Ha a Jupiter a Szaturnuszt beéri,
Lehullik a démonok béklyója,
Lucifer az embert ismét bűnbe viszi.
Szervusz, farsang, sok hűhó!
Szervusztok, ébren álmodók!
Színészek és színigazgatók,
Most a móka az irányadó.
Helló örömök, Farsang Fia!
Már vártalak hét nap óta!
Minden napra adj valami jót,
Búnak, bánatnak mondj adieu-t!
Tombol a forró nyár, a vérem pezseg.
Szemed kérdezi, tetszenék-e neked?
Igen, szeretném a kezedet fogni,
lágy ölelésedben álmokat szőni.
Szilveszter van, most mindent bele,
Árad a neten a jó tanácsok özöne,
Mit tegyünk, és mit ne tegyünk sose.
Először is
A tabukat, mint megunt ruhát, vessük le.
Bámulom a néma, végtelen, csillagos eget,
Az emberi agynak megfejthetetlen a képlet.
Az ég minden bolygója kiszabott útját járja,
Idők kezdete óta Teremtőjének hű szolgálója.
A Földre borul az éj fekete leple,
a Hold ezüst fénye belemetsz selymébe.
Szememben ring szemed biztató sugara,
mint olvadó jégen a tavasz friss fuvallata.