M. Laurens

M. Laurens

Született: 1952. április 26.

Népszerűség: 739 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

FALAK...

Falak, az irtóztató falak.
Megvédenek vagy rád omlanak.
Körbevesznek immár népeket,
S tövükben elárvult kéreget.

Tovább...

A HOLD ÁRNYÁBAN

A Hold árnyában tűnnek el
Rég feledett napok.

Tovább...

A HATALOM TÜKRE

A hatalom tükre hazug és görbe,
S rákacsint minden becstelen ökörre.
A hízelkedést mind odabent tartja,
A sok talpnyaló meg: tisztára nyalja.

Tovább...

OSZTJÁK AZ ÉSZT!

Osztják az észt itt lenn hűvös halomba,
Agyam görcsbe rándul vadul sikoltva,
S magyarázzák, mitől fénylik a setét,
Bennem meg: két majom játssza az eszét.

Tovább...

FELEDD AZT, KI GYÁVA

Azt mondtad egykoron: én vagyok a csúcs.
Elérhetetlen, mi megmászásra vár.
Most ajtó van közöttünk, és rajta zár,
Elveszett mára már a mennyei kulcs.

Tovább...

MOST A SENKIK JÖNNEK!

A sok hasztalan talpnyalónak,
Hízelgő, törtető, túlbuzgónak
Bársonyszék jutott...

Tovább...

ISMÉT ÍROK KEDVES ÚR!

[Repríz]

Hát ismét írok, Kedves úr,
habár tudottan-tudatlanul
badarság minden szavam,
s ahogy mondani tetszik:
ismét ismétlem önmagam.

Tovább...

LÁTOMÁS

Napok végén testetlen kullogva
Vonulnak el kis lakom előtt.
Színtelen, arctalan bandukolnak,
S nem láthatnak a redőny mögött.

Tovább...

BÜSZKE PARIPÁK KÖZT...

Karom gyenge, lábam roskatag s fáradt,
a mosoly is már régen arcomra száradt,
s vagyok immáron önmagam árnyéka...

Tovább...

A GYŰLÖLET FÖLDJÉN ÉLEK

A gyűlölet földjén élek én,
Hol harag és irigység az úr,
Hol ember embernek farkasa,
És másokat a mocsokba gyúr.

Tovább...

NYÁRALTATÓ

Vár rád az erdő,
toporog a suhogás,
csücsül a szellő,
a napfény is likat ás.

Tovább...

AZ ELFEKVŐBEN

A takarító ma is jön. Savanyú,
Közömbös szürke arccal ránk vigyorog.

Tovább...

KÉT MÉTERRE EGYMÁSTÓL

Hemzseg az utca, a vének rohangálnak,
a fiatalok szerint csak egy helyben járnak.
Én is állva rohangálok, várok a soromra,
mert...
a patikus jó ember, sohasem goromba.

Tovább...

UTCÁRA VETVE

a velünk élő nyomor

A sorsunkat fillérekért eladták,
Bundájából is kilopták a medvét,
A humánumot röhögve gúnyolták,
Így vették el végleg teremtőnk kedvét.

Tovább...

GYERMEKEMNEK

Drága gyermekem, ha azt kérded apádtól,
Hogy örökül rád majdan mit is hagy,
Csak azt írhatnám a végrendeletemben:
Ne éld át nyomorult álmaimat.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom