M. Laurens
három fröccs strófával
Ahogy a részeg nyögdicsél,
a fene-tudja, mit mesél.
Vigyorogva les szfinxeket...
Mit lát? Kit hall? Miért nevet?
(Ady Endre nyomdokain)
Hergelnek csak, de nem bírnak hittel.
Talpukat nyalatják csak a szelíddel.
avantgárd irkafirka
Lelegelhetetlen balettcipőt hajigálva
állt a kis kenguru a labdán sírva, kiabálva.
Teremtőm, ki mindenkit látsz,
S vigyázol a fákra, földre,
Növényre, tűzre, folyami kőre, -
Ugye, tudod, hogy nem vagyok rossz,
Csak apró, jelentéktelen törpe.
Két öregedő béka, a parti sásban ülve,
egymásra licitálva, jó-sorsát csepülte.
- Látja szomszéd mára ki se látszik fenekünk.
Szemétbe süllyedt ez a világ: úgy kell nekünk.
Emberforma mint én, de már-már éteri.
Ámbár ki megerősíthetné, nem leli.
Főleg, hogy Ön mindenképp erre vágyna.
Így hiú ábránd s tévedés ez álma.
Ma egy olyan világ vesz körül,
ahol gyanús, kinek lelke szép.
Ki tehetséges, az titkolja,
s gáncsoskodók elől félrelép.
Játszottunk mi papás-mamást,
nem ismertük még a blamázst,
homokvárat építettünk:
és még önzetlen szerettünk.
[sokadik ének]
AZ ÚR:
Te ember! Csak hallgatsz és állsz,
Dicséretemre szavakat nem találsz?
Vagy nem tetszik a gép, mit alkoték?
Nem tetszik a szabadság vagy a fék?
Arany János nyomán
Mennek, mennek,
Egyre mennek,
Legjobbjai e nemzetnek.
Iambosz vagy ahogy akarjátok
Cinóber sanzont szippant a ráma
káosszá töpped a honfi spirál
messzire foszló szerelmeimbe
vasbetont karcol az elmehatár.
Az igazság néha fáj!
Két majom egy szép napos délután
egymást bolházgatták odafenn a fán...
- Állj!... Állj!...
Mondjuk ez így túl profán...
kezdjük inkább elölről és újra tán:
Tehát!
ELÉGIA A HASZTALAN SZARKAZMUSRÓL
Csámcsogni való cinikusoknak
Csalódtam maró gúnyod hatalmában
mert kukacot találtam savanyú almádban
hiába utáltattam meg magam mindenki mással
jött egy görény ki vigasztalni sem átall