M. Laurens
Elmémből jőve napvilágra,
soraim csak szaporodjatok!
Háborogjatok, ti csappantyús
és kalapácsfejű szótagok.
(Fazekas Anna nyomdokain jelen időben)
...ördög ül a vasgyékényén,
gonosz lelkű lusta fajta,
ezt a mesét Ő hadarta...
Sorsvers lyukas zoknira
Megy a fájós bal-láb,
és követi a társa.
Néha meg-megáll,
mert sajog a bokája.
Megtettem, mit ember csak tehetett,
messzire vonszolom most-már létemet.
Kérdések nélkül éltem: mint a vak,
de nem élhetek többé ily álmatag.
három fröccs strófával
Ahogy a részeg nyögdicsél,
a fene-tudja, mit mesél.
Vigyorogva les szfinxeket...
Mit lát? Kit hall? Miért nevet?
(Ady Endre nyomdokain)
Hergelnek csak, de nem bírnak hittel.
Talpukat nyalatják csak a szelíddel.
avantgárd irkafirka
Lelegelhetetlen balettcipőt hajigálva
állt a kis kenguru a labdán sírva, kiabálva.
Teremtőm, ki mindenkit látsz,
S vigyázol a fákra, földre,
Növényre, tűzre, folyami kőre, -
Ugye, tudod, hogy nem vagyok rossz,
Csak apró, jelentéktelen törpe.
Két öregedő béka, a parti sásban ülve,
egymásra licitálva, jó-sorsát csepülte.
- Látja szomszéd mára ki se látszik fenekünk.
Szemétbe süllyedt ez a világ: úgy kell nekünk.
Emberforma mint én, de már-már éteri.
Ámbár ki megerősíthetné, nem leli.
Főleg, hogy Ön mindenképp erre vágyna.
Így hiú ábránd s tévedés ez álma.
Ma egy olyan világ vesz körül,
ahol gyanús, kinek lelke szép.
Ki tehetséges, az titkolja,
s gáncsoskodók elől félrelép.
Játszottunk mi papás-mamást,
nem ismertük még a blamázst,
homokvárat építettünk:
és még önzetlen szerettünk.
[sokadik ének]
AZ ÚR:
Te ember! Csak hallgatsz és állsz,
Dicséretemre szavakat nem találsz?
Vagy nem tetszik a gép, mit alkoték?
Nem tetszik a szabadság vagy a fék?
Arany János nyomán
Mennek, mennek,
Egyre mennek,
Legjobbjai e nemzetnek.