M. Lúcián
Istenem, kegyelmezz az elmúlt és jövő években is!!!
Nézlek bennetek,
a világ ezen feléről.
Élni élhettek,
de vajon igazán sikerül?
Napló
Hé! Te ott, hozzád szóltam!
Igen, Te reménytelen.
Tudtam, hogy az vagy, tudtam!
Most vagy igazán védtelen!
Néha elhagyatottnak érzem magam,
Nem vagyok büszke, inkább bizonytalan.
Rágyújtanák, de nem teszem,
Többet ér az én életem.
Diákok, mint faragatlan márvány
Állunk iskolánk előtt árván,
Iskolánk olyan, mint a műhely,
S tanár márványból emberszobrot művel.
Nézd, ezt a rengeteg égi gyöngyöt:
Ezer meg ezer darabszámra
Érkezik az elhalálozó világra,
S ajándékoz termő gyümölcsöt.