Magyari Barna
...a rím, s a hím hiába nyújt sokat,
ha hiányoddal szadiz a szombat,
szóavar zörög a szívem alatt
szól a világ áriája
milliók a pénzt éneklik
kapzsi emberek közt járva
hosszú az út a lélekig
csönd-csizmát készít
éjjel a varga
melyet koptatok
bent önmagamba`
Nagy Lászlónak (1925-1978)
pillám füvén hajtom
könnycsikók ménesét
nem gyógyul hiányod
szíved helyett vers ég
ritkán szokott enni inni
mindig alkot ez az Imi
szépen dekorált a kabát
rárakta az összes kaját
...hét csillag ölel egy estet
s ha az idill kerül képbe...
ilyen lyukas délutánon
foltozza magát a pátosz
néhány forró férfiálom
csatolna az ifjúsághoz
...elegem van most magamból
furcsa zaj jön az elmémből
hol palimadár karattyol
fényt látok most minden szögből
s mi fejembe szállt nem ital
viharként tombol a gyönyör
szép szemed villámaival
...kettőnkre leszáll a béke
s ez az összkomfortos mondat
szíved szívem menedéke
egy gén egy érv egy fényelem
belőled mindig van nálam
hogy ne fázzak itt a versben
bőröd illata a sálam
amikor látlak azt hiszem
a földi létből kiválok
virágaival a szívem
teleszórja a világot
reszket az est egy szál ingben
valamit rá kéne húzni
hogy meg ne fázzon a szívem
rajta te vagy a kapucni
a verslábon ma nincs zokni
csupán egy nejlonharisnya
hogy a hangsúlyból mi lóg ki
a költő tolla megírja
forró elmém szó-zsinórján
a te arcvonásod szépül
bájos mosolyod virul rám
s a gyönyör sodor el végül