Máhl Anita
Nincs szó, mely elmondaná,
nincs gondolat, mi kigondolná,
nincs érzelem, mely kimutatná,
nincs tett, mely megmutatná,
mennyire szeretlek!
Döntöttem,
Elindulok a krisztusi úton.
Vissza már nem megyek.
Elmerülök a keresztség vizében,
Feljövök tisztán.
Egy élet jár fel, alá az útszélen.
Egy élet, mit felveszel, ha kell neked,
és ha már nem kell, akkor kiteszel.
Mint egy igazi vesztest, írod le őt.
És mint egy ruhát, veszed magadra.
Aztán hajítod el, szakítod szét,
Az életét.
Elmerülünk a világ valóságában.
Hagyjuk magunkat leszedálni.
Versenyt futunk az idővel.
Legyőz, elnyel.
Szürke arcom halvány pírban játszik.
Az élet színes forgataga velem néha játszik.
És ez rajtam néha-néha látszik.
Szürke arcom felragyog, ha látlak.
Dobbanva ír a szív.
Szívből szívesen,
Szívedből szívembe kedvesen.
Azt írja csak, mi benne van.
A reggel csodás fénye ragyogja be arcodat,
Simítja ki a ráncokat,
Mit az élet zúgó, morajló áramlása rárakott.
De egy Új Élet helyrehozott!
Ember emberrel emberül bánjon.
Emberségből ötösre vizsgázzon!
Embernek becsült becsülete legyen.
Származása, hátránya ne legyen.
1.
Fájdalmasan járom utam,
Nincsen nekem nyugodalmam,
Mert harag, bánat, keserűség,
Nincsen bennem semmi hűség.
Éjfélt nemsoká üt az óra,
Lelkük vár az igaz szóra.
Várva-várnak, vágyva-várnak.
Merre, hogyan, választ kitől várnak?
Kérdést kérdéssel, kérdéssel kérdezel-e?
Választ válasszal válaszolsz-e?
Vizsgáld meg:
Szeretőn szerettél-e?