Mák Norbert
Csak ma maradj még ezen a párnán ha elaludnék
Mindenhol te vagy az első s utolsó amit szeretnék...
Tekered a csapot, hátha az odabenti is figyel
Trükk nem kell, hisz a zárás a nyitást éri el...
Mire a holnap jön a tegnap megy
De vajon a jelen mikor szakad meg...
Olyan rossz de néha elhinni jó
Hogy a szép kitartása nem egy hosszan tartó illúzió
Időt feledő álmodozó...
Hozzám simul, elringat csendben, és minden oly lágy,
Egy pillanatra leblokkol a vágy...
Azt hiszed, ural valami külső erő, ezért abban hinni kell
Pedig a jel belülről indul el...
Most meg nézd, hogy nézem, mi az, amit látni kell,
Beleszédülök, ahogy mindent játszok a semmivel...
Látod ahogy látom miként nem láthatod
Távolodók mind akik érteni vélték s kik között álmodod...
Mennyi idő kellhet, hogy felnőttként megértsed magadban a gyereket
Azt az érzést, amikor ő csak úgy csinál, te meg szereted...
Közelebb gyere inkább velem fázz
Hagyom hogy udvarolj te udvartalan ház
Esetlenül álmokat rajzolunk meglehet kicsit bénán...
Olvass el, de soha ne érts
Beszélj, de semmit se mondj
Állj, és végig hidd el, hogy mész
Virítson kívül, aki belül egy rongy...
Tartom még, de fáj
Darabokra törni, míg a szépségből kihullik minden báj...
Ahogyan jössz ugyanúgy mész
Az ész amivel semmire sem mész
Csak fekszel az ágyon...