Marczi Mátyás Mathias
Hangtalan szívtelen s kissé embertelen
Sajnálom de agyam ezt felfogni
Képtelen
Zizeg a falevél rügyecskék után
Ereit lázadón terítve szét
Gizgazos gallyacskák hajlongnak sután
Alattuk kacagva virul a rét
Most egy kicsit változik a kép
Akkor is mindegy ha ó mennyire szép
Töröljétek bár gondolataim
Nekem nem változnak meg holnapjaim
Csodavilág az élet
Magad is láthatod
Nézd nézd a képet
És rögtön áthatod
Ott is ahol föld van
Ott is ahol ég
Ott is ahol fönt van
Ott is hol elég
Az ördög útja egyenes
Nincs körforgalom nincs kitérő
Bár én akkor sem hiszek neki
Ha ezerszer dicsér ő
Na végre sínen vagyunk
Csak ne jöjjön a vonat
Ne más mondja meg mit akarunk
Magunknak higgyük el az álmokat
Kínos gondolataimban
Felvillant egy régi emlék
Másként ébredtem mint álmaimban
Néha bizony úgy visszamennék
Azt a mindenit de szeretek enni
És ha tele a poci utána
Egy órán keresztül semmit sem tenni
Mikor egy kismadár dalol
És puskát fognak rá
Mikor golyó szívéig hatol
S holtan hull alá
Simulva hajlik az atomháló
Keményen csattan a levegő
Lépteit számoló fáradt vándor
Képlékeny cél felé lebegő
Csak vagyok
Magamba fojtva gyötrelmeimmel
Állok s nézlek
Könnybe lábadt szemeimmel...
Na végre kiderült mennyi maradt meg
A sok régi barátból
Ugye hogy kibújik a büszke szeg
Időnként abból a zsákból
Félek a haragtól
Megijedek ha harang szól
Kezdek hinni magamban
S kezdek a harangban
Apámra szórták a mondatokat
Mert nehéz korban élt
Méltósággal tűrte a holnapokat
S ha tudott adott ő sohasem félt