Marczi Mátyás Mathias
Csak vagyok
Magamba fojtva gyötrelmeimmel
Állok s nézlek
Könnybe lábadt szemeimmel...
Na végre kiderült mennyi maradt meg
A sok régi barátból
Ugye hogy kibújik a büszke szeg
Időnként abból a zsákból
Félek a haragtól
Megijedek ha harang szól
Kezdek hinni magamban
S kezdek a harangban
Apámra szórták a mondatokat
Mert nehéz korban élt
Méltósággal tűrte a holnapokat
S ha tudott adott ő sohasem félt
Apák napján küldöm
E szerény kis versemet
Ráadásként egy szál virággal
Rég megárvult lelkemet
Minden Fradi-gól egy üzenet
Minden Fradi-gól egy gyémánt
Írt sok krónikás füzetet
Az imádott Nagy Bélánk
Szeress játszani
Munka az én dolgom
Örülj hogy gyerek vagy
Ne rágódj a sorson
Lélek dallama cseng
Ha egy gyermek kacag
Ez az igazi rend
Remélem így marad
Babácska neked küldöm e néhány soromat
Bölcsőringó kis dalommal őrzöm álmodat
Családunknak legifjabb pici tüneménye
Egybeforrott közösségünk legújabb reménye
Pici gyermekemet
Úgy hívtam Napocska
De sokszor hajolt rá
Álmosan karomra
Patakunk partjain ciripelve
Tücsökködött a természet
Duruzsolt a levegő
Ahogy kedves erőszakkal
Furakodott a fák között
Bükk-nyár lombokkal barátkozva
Higgy erődben higgy a holnapokban
Nem roppan ott gerinc ahol a szív dobban
Engedd a rosszat csúszni mászni tovább
Ha utadba áll lépd át soha ne add alább
Ha becsukom szemem
Valamit remélek
Lágy megnyugvást érzek
Semmitől sem félek
Ovis vagyok ugye apa
Azért még kicsi vagyok
Vigyáztok rám éppen úgy
Mint álmomban az angyalok
Még csak ötéves vagyok
De már magam alhatok
Egyedül mosok kezet
Asztalnál szépen eszek
Ebéd után alszom
Óvónéni kérését
Örömmel betartom
Délután az anyukám...