Marczi Mátyás Mathias
Felnőttem a gyerekkorhoz
Miközben azt hittem nagy vagyok
Az idő végleteket hordoz
Tipegést hoztam és tipegést hagyok
Túlzsúfolt világban élünk
Megraktuk magunkkal
Nem csoda hogy mindentől félünk
Hát mért bírnánk épp az agyunkkal
Kedves huncut hangulatban
Sok álarc súlya a latban
Lampionok csüngve sorban
Víg üzenet minden korban
Rövid idő alatt
Sokat lehet tenni
Szilveszter éjjelén
Jókat inni enni
Így aztán hogy lehet
Ha folyton hallgatok
Pedig igazán bő a keret
S hullanak gondolatok
Nem vagyok Krőzus nem vagyok sztár
Csak egyszerű ember kit valaki vár
Így karácsonykor hát útra kelek
Hol szeretettel várnak én odamegyek
Nem kell kotta a kezembe
Kis koromtól tudom én
Egy dal jutott az eszembe
Szent karácsony ünnepén
Szívesen átmennék a mesevilágba
A valóság túl zajos nekem
Szívből lélekből üzenem kiáltva
Ha te is így érzel hát gyere velem
Megjött a mikulás
Kedves öreg télapó
Felhődunyhájából
Havat hint télanyó
Egyesével adventi fények
Hozzátok szól a láng
Ti vagytok az örök remények
Fejet hajt hálás Hazánk...
Alapítvány vagyok
Verseim koldusa
Mit magam után hagyok
A sors metódusa
Ne keverd össze múltat a jelennel
Te csak figyelj ha élni akarsz jelemmel
Hidd bátran mit sugall tekintetem
S ha érted majd megvéd mint intelem