Marczi Mátyás Mathias
Asztalon ült
Vagy falon lebegett
Banánt evett
Vagy kecskeként mekegett
Énekelt egy dalt
Vagy spontán nevetett
Aludva élt vágyón
Vagy írt egy levelet...
S mert lőn színe tojásnak
Illata életnek
Víg álmodásnak
Kedves ébredésnek
Sok szép tojás meghímezve
Csüng a barkaágon
Kölni illattal színezve
Én ezt úgy imádom
Hát kérem szépen nyugdíjas lettem
Kenyerem javát immár én is megettem
Isten lássa lelkemet sokat dolgoztam
A kihívásokat mindig megoldottam
Nem keresem jön az magától
Átértékelem magam mától
A szerelem már csak ilyen
Most jó de jobb lesz hiszem
Függedő denevér vagy elszáradt faág
Vulkánok csúcsáról hömpölygő láva
Kopott cipőtalp és foltozott nadrág
Változó idők mik ott hagynak állva
Álruhát ölt az esti fény
Női álcát kap sok remény
Kicsit álmos kicsit bájos
Fő hogy mosolyát küldi felém
Amikor az álmom megtaposta lelkem
Már-már vad erővel magamhoz öleltem
Izzadt zűrzavarok torz látomását
Gondolatban űztem mint toll a vonását
Emlékeztek a megsárgult képre
Csillagokra felhőtlen égre
Lágy szellőben madár énekére
Társaságunk ifjú életére
Könnyű már szívem nincs benne bánat
Csak önző szeretetmaradék
Mint meleg dunyhában őrzöm a házat...
A van soha nem kér enni
A nincs az mi éhezik
A vannak van hova menni
A nincs csupán létezik
Ő az ki vigaszt nyújt és zengi dalom
Ha ígéri hangját hát meg is kapom
Így könnyű hisz ismerem régóta már
Mindent mit szeretek lelkembe zár
Piciny kis falumat úgy hívják
Csaroda
Hazám csillogó gyöngyszemét
Ne bántsátok soha
Patak vigyázza mely óvón
Körülveszi
Álmodó múltját a jövőnek ajánlva
Féltőn elteszi...
Szerelmese vagyok az életemnek
Köszönetet mondok a két kezemnek
Ha elfárad ő akkor is dolgozik
Lelkem örömében ekképpen osztozik
Hogy ne szeressek nálam nem fordulhat elő
Jelmezek szerepek az igazi erő
Ámultan néznek kérdezik ki lehetsz
Vidámságot hozó ki örül ha nevetsz