Maretics Erika

Maretics Erika

Született: 1961. június 6.

Népszerűség: 66 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Magányos ősz

Üvegpalota mélyén sűrűn kong a csend,
lucskos, rothadó levéltől süpped a föld,
sistergő kölyök hold fehéren sápad fent,
ősi tölgyfa öblös, mély álma üde zöld.

Tovább...

Rólad álmodom

Rólad álmodom ma éjjel,
elhagyott kertünk borítva
ezernyi száraz levéllel,
sós eső mossa a fákat.

Tovább...

1216

Párizs

A fények városa ez, valahogy mégis furcsa,
hogy úgy rajongok érte, én, a város vakondja.
Metrólépcső az otthon, az emberek sietnek,
magukba látnak talán, engem észre se vesznek.

Tovább...

818

Család

Nagyanyám porcelánkancsója áll az asztalon,
belsejében folyékonyan ül a fájdalom.
Vidám percek, harmonikus család, a békesség
rég nincsenek, csak magányosan töltött esték.

Tovább...

1125

Pillanat

Borúsan komor ma az én szürke városom,
aszfalt-tükrében torzított önmagam látom.
Házai falán a csend nesztelenül csorog,
játszótéren a szélben vashinta nyikorog.

Tovább...

Nem akarom

Látom az ismerős számot,
Búg, csak búg az utálatos hang,
rám tapad,
nem veszem fel,
ez csak az anyám.

Tovább...

58

Hiányzol

hiányzol.
kitépnélek magamból,
marcangolom a múltat, hiába...

Tovább...

Pad

Sáros hóbuckát őriz az állomáson egy pad,
rozsdás kerete nyög az ismeretlen ülepektől,
a szürke téli ég lassan támlájára tapad,
szakadt, ottfelejtett esernyő az oldalának dől.

Tovább...

Fekete eső

Csapzott hajammal játszik a fekete eső,
halk ütemre pattog száz parányi dobverő,
cipőtalpakra csüggedt avarcsomó ragad,
szenny-sárga tócsa tükrözi vissza arcomat.

Tovább...

Megalkuvás-kenyér

Haragszol, de a haragból elég,
rohadtul macerás a büszkeség.

Tovább...

36

Karácsonyi ébredés

Munkából jöttem épp, testem-lelkem fáradt,
de holnap itt a karácsony!
Ezernyi gondolat zavar, arcom sápadt,
ez nem lehet más, csak átok.

Tovább...

Firkász

Olyan sok év telt el, mégis hiányzol,
foszló kép maradt csak utánad, firkász,
ahogy kitárt karral, nevetve vibrálsz,
a múltidő pillanat-rabságában, valahol.

Tovább...

922

Búcsú a baráttól

Hát te is elhagysz? Te igaz barát.
Kedves szavaid, százezer karát.
Egy vidám velencei gondola,
jól tudom, nem láthatlak többé már soha.

Tovább...

Új nap

Kihalt, göröngyös utcán sétálok egyedül,
a nedves-szürke, gomolygó köd fejemre ül.
Borúsan bólint rám fentről a hajnali ég,
lustán nyitogatja végtelen, mélykék szemét.

Tovább...

Porcelán baba

A te kezed, mint a jég, úgy éget,
sistereg, forr a föld is alattam,
mégis makacsul követlek téged.
Íriszed bűvkörébe ragadtam.

Tovább...

813

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom