Maria_HS
Próbálom felidézni a szemed
fényét, ahogy rám tekint, talán látom,
mennyi szó s mennyi kedves üzenet
van a tekintetben, nekem szól, átfon.
Látod, készülődik a természet,
virágba öltözik, a nép ünnepel.
Virágvasárnap csokorba szedi
a barkát, templomban imát mond, szentel.
"Tavasz s tél küzdenek egymással."
Régen fagyok voltak, s hó esett.
Ma februárban újraszület`
A tavasz, a nyár s a szerelem.
Ne feledd, ma szebbnek kell lenned, s
Őrt kell állnod a boldogságnál.
Napja van a Nőknek, bölcselet
Alkot erről olykor véleményt.
Piros tulipán az asztalon,
Rózsa volt, még titkon emlékszel,
Arcodon ott a múlt s dallamok.
Látod, hogyan változik az érzés,
Ha nem igazi, csak egy bóvli kacat.
Tudom, semmit nem ér most már féltés,
Gazdagabb lettem, igen, biz` általad.
...Mennyi könny hullott vala érted, és mégis
A kívánságom, hogy itt légy, bátorodik.
Hiszen érintésed oly`, mint a szintézis.
Szegfű nyílik a kertembe`,
Egyik lila, másik piros,
Rád gondolni, tudom, tilos,
Elmentél, csaltál kedvedre.
Várom a tavaszt, mert reszketek, fázom
Áporodott szagú, téli világtól.
Tanakodó betűk figyelnek, csend
Van. Néma, könnyes a szem, arc szomorú.
Józanodó perceidben félhetsz,
Aludni kéne, vad a gondolat,
Nem ártana néha csak őszintén...
Fenyőfámtól búcsúzom hallgatva,
Angyalszál mind itt van a nyakamban,
Repül az idő, már farsang közel,
Selyemből varrok jelmezt, melletted
Angyal leszek majd, egy földi jóság...
...Olvadó hóban lépkedek feléd
Lelkesen dalolom el neked
Dínomdánom utolsó énekét
Orgonahang ébredő hajnal
Gerendánkon ott maradt a fagyöngy...
Szeretet, kötelék, család,
Imában foglaltam a szavam
Legszebb ünnepünk hajnalán.
Valahogy elszállt az év s nyaram,
El s tovatűnő napjain
Számvetés, jó és rossz kevereg
Távol, begyűjtöm elveszett
Emlékeket, egy fáradt mosoly...
Szavaimban megleled a kelőt,
Szedegesd csak a megfelelő szépet.
Lehet, hogy nem vidámak és menők,
Mégis arról szól, amit ad az élet.