Martinovics János

Martinovics János

Született: 1993. május 13.

Népszerűség: 31 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Talán nem is tudod...

Talán nem tudod,
hogy mikor a reggel
arany sugara felkel
s megvilágít minden zugot,
én csakis rád gondolok.

Tovább...

Verstelen

végtelen világ,
világtalan vég,
ismerem én ennek
a tájnak minden négyzetméterét

Tovább...

Hol volt, hol nem volt

Volt egyszer egy lány s egy álomból szőtt ruhája,
a Boszporusz partján foltot tett rá az est homálya.
Próbálta ő eltakarni, hogy ne lássa senki,
mosolygással akarta a bánatát feledtetni.

Tovább...

J. A. emlékére

Megérkezett, s vele te elmentél.
Lezárásként jobbkor nem is mehettél.
Mert úgy éltél itt, mint egy számkivetett,
voltál szeretve, de lényed mégis szenvedett.

Tovább...

Deus ex machina

Rég néztem már úgy a Holdra, mint a mai este.
Egyszeriben éreztem, a tekintetem ő kereste.
Mintha most láttam volna igazán a tiszta énjét,
az ezüst korong béketeli, nyugodalmas fényét.

Tovább...

A sorok Téged szólítanak

Múzsám vagy, de neved nincsen,
(okom van arra, hogy így féltsem.)
Nem akarom elkürtölni a nagyvilágnak,
így hát csöndben, titokban imádlak.

Tovább...

Megértetlen megfigyelő

Lám, itt vagyok
néma csendben.
Csak hallgatok
minden percben.

Tovább...

Szerelem ez, nem álom

Hullámzik a felszín, a víz a köveket mossa,
beleszerettem a csodás Balatonba,
csak úgy, mint azon a napon a mosolyodba.
És azóta?

Tovább...

Paramnézia

Csak én tudok versem szenvedője lenni,
első és utolsó mindegyik sorokban.
Valahogy már nem akarok társra lelni,
magányomban erre a pontra jutottam.

Tovább...

Rima-parti andalgás

Tegnap a Rima-parton sétáltam
zsebre tett kézzel, mint aki gondtalan.
Pedig gondolataiban valahol másutt jártam,
csak egy emberre gondoltam minduntalan.

Tovább...

Tanára önmagamnak

Egyszer majd biztos megjegyzem,
Hogy nem szabad bánkódni minden egyes percen.
Egyszer majd biztos belátom,
Hogy velem van a baj, s társam a magányom.

Tovább...

Csillagtánc

Mikor az Est csókot hint a Napnak,
s mikor a bárányfelhők is nyugton felsóhajtnak,
mert a milliónyi lámpások meggyúlnak az égen,
gondjaimba ragadva maradok én vétlen.

Tovább...

Nélküled nem lehet

Mint a földbe tett mag, mi a vizet várja,
Mint az űzött vadnak vészes éjszakája,
Oly elveszett vagyok én tenélküled.

Tovább...

Mindig!

Borús felhők gomolyognak fent az égen,
semmi sincs úgy, mint réges régen.
Lassan elered az eső, siratja a múltat,
s én kimászok magamból, keresnék valami újat.

Tovább...

Amit jobb ki nem mondani...

A kései órák hátán az éjjel letelepedett
a szobám falára. Batyujában súlyos fáradalom
és megannyi emlék, ami összekeveredett
a múlt tetteivel, itt ülnek a vállamon.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom