Martinovics János

Martinovics János

Született: 1993. május 13.

Népszerűség: 7 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Teljesen összezavarsz!

Lehetne egyszerű a dolog, mondd, mit akarsz?
Mert nem ismerem fel már magam, teljesen összezavarsz!

Tovább...

S ti gyertyák, ezernyi fénnyel ragyogjatok!

Fejet hajtva gondolok most rátok,
gyermekkorom emlékei,
ne féljetek, a szívemben vagytok!

Tovább...

Az elhunytak emlékére

Szertenéznék a domb tetejéről,
de nem látok tovább az orrom hegyétől.
Tejfehér köd az, mi látásom zavarja,
mint hazug az igazságot, úgy takarja.

Tovább...

Vers egy lányról

Elmesélem, mit szívem diktál:
főszerepben egy csinos, szép lány.
Szépsége bennem rímet farigcsál,
felkavar mindent a szívem alján.

Tovább...

Álom

Gyere velem,
fogd meg kezem,
csak el ne engedd, ha megkérhetem.
Mutatok egy olyan világot,
melyet ember még sohasem látott.

Tovább...

A SZÓ születése

Megszületik a tekervényes elmédben,
közvetítve képződik a gégében,
majd egy nagy levegővel megindul,
s a hangszálaid, mint a harang, megkondul...

Tovább...

Egy levél neked

Ha úgy van, zsebre teheted

Szeretnék egy levelet írni neked,
melynek tartalmát szívedbe rejtheted.

Tovább...

Múzsámnak

Nagy sötétből fényt árasztó alak,
ezen estén múzsámnak választalak.

Tovább...

Felhívás

Felejthetetlen...

Tovább...

Első haiku

Ma még zöldellsz...

Tovább...

Egy egér meséje

Elmesélek nektek egy történetet, cin-cin,
Hogy kerültem a spájzból az udvari szintig.
Édesanyám harmincadik gyerekeként jöttem a világra,
Apánk meg elszökkent ifjabb leánnyal.
Ezenkívül nem volt nekem semmi gondom, bajom,
Minden este a spájzban folyt a lakodalom.

Tovább...

Édesanyámnak

Hozzád írom magasztaló versemet,
mert mindig megérted az én lelkemet.
Te voltál az, ki megtanított beszélni,
s te mondtad: "A sötétben nem kell félni."
Te tetted össze imára a kezemet:
"Hozzá így kell szólni, mindennap ezt tegyed!"
- így mondtad s elmosolyodtál.

Tovább...

Könnyek

Fájdalommal megszületsz a szívekben,
összegyűlsz morajlón a szemekben,
majd egy pillanat, és kifakadsz.

Tovább...

Merengő

Éjfélre már minden csendes,
felbukkan a csöndből, mi nekem kedves.
Nem is inkább az unalom,
mindinkább a nyugalom.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ