Mata Ibolya
Atilla, a hun király, XV-XVI-XVII.
Piros alkony fénye terült a bokrokra.
Fehér dérkendő a hideg faágakra.
Hűvös szellő libbent a fűszálakon.
Látomások képei a sors-álmokon.
Atilla, a hun király XIII-XIV.
Madárka, te táltosnak születtél?
Mondd nékem, honnét érkeztél?
Révülésed során engem láttál,
mikor egy szebb jövőt kutattál?
Talán ez volt az egyetlen olyan pillanat,
mely Atilla és Aetius között fennmaradt.
Amely nem bosszút szült és gyűlöletet,
hanem emberi szót, méltóságteljeset.
Atilla mozdulatlanul hallgatta őket.
Szívében a fájdalom sebeket tépett.
Úgy érezte, elárulták és meggyalázták,
jogos trónjától csúnyán megfosztották.
Római élte a fényűző, pazar életét.
Uralva az öröm-sokaság kegyhelyét.
Bort ittak és vadhúsokat lakmároztak.
Vígságukban hajnalokig dorbézoltak.
Az ősz lassú mélasággal vonta a fényt.
Fösvényen markolta a sárguló növényt.
Mészporos hegyláncok magaslatában
ködfoltok csillogtak fehér álruhában.
Ősz volt, kocsányos levelek tölgye.
Rozsdabarna színekben öltözve...
és füstszagú pára-léggel átfedve.
A reggel még várt alkonyát feledve.
I-II. rész
Kaukázus hegyeire vetült a holdfény,
és az ég burkain áthatolt egy fényív,
mikor egy különleges erő varázsára
látomás vetült egy táltos jósálmára.
Kinek a szívében megszólal a hang,
legszebb dallamon rezdülő lélekharang.
Az fáklyát ragad az esti félhomályban,
és úgy viszi lángját a nagyvilágban.
Hoverla csúcs szerelmes legendája
Egyszer a Kárpátok hegyének völgyben fekvő részén,
A zöld füvek gyeprojtos, sima fövényén
Hazafelé sétált egy fiatal, nyurga legény.
Fáradtan munkából, mint egy kertészlegény.
Élt egyszer Gyergyó környékén egy lány.
Szeme csillogott és a haja gyémánt.
A környékbeliek is csak róla beszéltek.
A Napnál is szebb volt, arról meséltek.
Zord, hideg tél uralkodott azon a napon.
Jégszirmú ágak díszelegtek az ablakon.
Advent hetére készülődtek az emberek.
Hómarkú tobozzal játszottak a gyerekek.
Messze keleten, a nagy füves pusztákon,
Ősi magyar földön és a lankás tájakon,
Ahol gyöngyözik a Don folyó kék vize,
Ott élt Szcítiának hős, nemes vezére.
Nyolcszázkilencvennégyben történt
az az eset, mely nem hozott törvényt.
Mondaként szerepel a történelemben.
Anonymus Gesta Hungaricum fejezetében.