Mata Ibolya
Messze keleten, a nagy füves pusztákon,
Ősi magyar földön és a lankás tájakon,
Ahol gyöngyözik a Don folyó kék vize,
Ott élt Szcítiának hős, nemes vezére.
Nyolcszázkilencvennégyben történt
az az eset, mely nem hozott törvényt.
Mondaként szerepel a történelemben.
Anonymus Gesta Hungaricum fejezetében.
Több száz évvel ezelőtt történt az eset.
Ma csak legendaként őrzi az emlékezet
Fel-tó szépségét, ahol úsztak a halak.
A Szinva forrásai ma is visszhangzanak.
Honfoglalás
Vihar tombolt az éjszaka fekete fellegén.
Villámcsapás és dörgés a sötétség egén.
Bágyadt azúr csillagok pislákoló fénye.
Titkokat rejtett a mennybolt ösvényére.
Árván maradt élet XVII.-XVIII. vers, befejező rész
És lassan eljött a forró, meleg nyár.
Esküvőre készült a szerelmespár.
A kápolna termében szólt az ének.
Szívhez szóló, angyali zsoltárének.
Árván maradt élet XIV-XV-XVI vers
Eltelt öt év sok szürke árnyalattal.
Szomorú és néha vidám nappalokkal.
János kitűnően tanult az iskolában,
De helyét nem találta a nagyvilágban.
Árván maradt élet XI-XII-XIII.
A tanár úr ezek után tette a dolgát.
Versek köré fonta minden gondolatát.
Elképzelte Jánost elismert íróként.
S látta magát híres műfordítóként.
A Nő a szépség és a szerelem.
Benne szövődött minden érzelem.
Ős motívum, egy áldott sorsvonal.
Tenyerébe karcolt csillag-fonal,
Melyben felragyogott a Mindenség.
Árván maradt élet VIII-IX-X vers
Teltek múltak a nyomasztó évek,
Cérnaszálon futó és elmúló remények.
A gyászos éjszakák fekete palettáján
János könnye száradt időtlenül, árván.
V - VI - VII. rész
János szemében könnypatak fénylett.
Szívében mélyen az anya szó már feslett.
És úgy tört fel onnét, mint egy vulkán,
Melynek törmeléke a megvetéshullám.
Csillagtalan éjben markoltam homokot,
mely arcomra édes mosolyt lopott.
És a hold fukar fényéből is kevés jutott,
mégis csak szívemnek szerelmet hozott.
Csókolj meg még egyszer...
Aztán újra és újra,
és úgy ölelj, mint még soha.
Árván maradt élet III.-IV. vers
Az apáca karjaiba vette a csöppséget.
A hidegben majdnem kihűlt kis testet.
S bevitte a meleg lakás békés otthonába.
A kandallóhoz érve pokróccal betakarta.
A bábaasszony a csöppséget betakarta,
Lenvászon pólyával csak a testét takarta.
De a magzati arcbőrön megcsillant a dér.
Hajnali utakról üzenő, ezüstös csillagtér.
1.
Esett a hó, jégcsíkokat festett a hideg,
A kihalt tereken átzúgtak a folyóvizek.
Meleg, tapintat nélküli, sivár tenyerekben.
A koldult alamizsnák morzsahegyekben.