Matos Maja
Tanulnom kell. Lusta vagyok.
A terveim persze nagyok!
Azt gondoltam, orvos leszek.
Négy nyelvvizsgát is leteszek.
Éhes a kis verebecske,
Bogarakat keresgetne.
Ám hiába ugra-bugrál,
Nem sok eleséget talál.
Árokparton, kövér fű közt béka ül.
Fűzfa alatt tücsökbanda hegedül.
Húzza, húzza a nótáját szilajon.
Ne búsuljunk, kezdődjön a vigalom!
Hinta-hinta, vadalmafa,
Gyümölcs-gyerek kacag rajta.
Piros arcát égnek tartja,
Felhők bókját úgy fogadja.
Óriási kerek dinnye,
minden gyerek haza vinne.
Kívül zöld és belül piros,
lehet talán kilenc kilós.
Vettem egy nagy kerek tököt,
ott csücsült a répák között.
Narancsszín a fényes bőre,
lámpást faragok belőle.
Cukor, cimet, méz és dió,
mézeskalácsba ez való.
Megkeverem, megkavarom,
egy nagy tálban összegyúrom.
Álmomban, álmomban
Nagy fehér ház voltam.
Sok fényes ablakkal
Zöld fűről álmodtam.
Fényes reggel ragyog ránk,
téged köszönt jó anyánk.
Virágos a kert, a rét,
oda tenném mind eléd.
Nyolc pata dobban
az éj csendjében.
Két szarvas vágtat
a fényességben.
Kicsi cinke toporog,
minden ajtón bekopog.
Erdőn, mezőn nem talál
ennivalót a madár.
Azt gondoltam egyszer régen,
hogy a patak a zöld réten
mindig ilyen csacska marad,
virágok közt vígan szalad.