Mazál Ferenc
Elhagytál és megaláztál, Istenem,
Sok pénzt kértem segíteni, s nem nekem...
Húsvéthétfő! Ma? Mit tegyek?
Locsolóvers? Jaj! Szenvedek.
Maradj otthon, ki ne mozdulj,
Lakásodban térülj, fordulj!
Ember a kereszten, sors feszületén,
Gályán ébredsz az életed kezdetén.
Tövis és néhány szeg - vidám útitárs,
Míg krisztusi koporsóra rátalálsz.
...Fogadják zokszó nélkül a híredet!
A lantot - ne aggódj - magad pengeted,
S meg ne szóljon a lelkiismereted!
Időkapu. Véget ért egy földi élet.
Díszes dombra közelítették a képet,
Koporsóban nyugszik, ott a meggyötört test,
A lélek a másvilágon filmet vág, fest.
Időkapu. Átléptem, hát megszülettem.
Ajándékot is kaptam, s lám, megszerettem.
Csecsemőként hoztak a földi világba,
Tapasztalj, élj utat - a nyomorúságba.
Gazdagság, siker, boldogság - rád vár a lélek,
Ám emberként a kék bolygón, a Földön élek.
Oly kitágult, végtelen a megismert világ,
Naprendszerünk benne egyetlen aprócska ág.
Osztálytalálkozó. Repülnek az évek.
Lassítsunk! Csak egy kicsit, hát ennyit kérek.
Ám kíméletlen ez a rohanó idő...
Emelj magadhoz, s leszek a Mindened,
Szívem sóhajtását ÍGY megértheted.
Két karodban erősen tudsz tartani,
Van, mit szívednek is illik hallani.
Kerestelek! Földön és az égen,
Szerelmet - a rohanó időben.
Éjszaka a Hold karimájában,
A Nap legfényesebb sugarában.
Vársz, várok... napkeltétől napnyugtáig,
Csillaghullástól csak csillaghullásig.
S közben múlik az elfecsérelt idő,
A könyörtelen, végzetes szerető.
Időkapu nyílik, itt áll, meg kell lépnem,
Várakozik emberi lényként a lelkem.
Próbára tesz, tudom, tudom, most még tudom,
Mit hozhat, hoz... megszabott, választott sorsom.
Nem is tudom, Jézus, drága, kinek írjak,
Próbára tett életemért minek sírjak.
Édesapám, édes szülém oly rég elment
Angyalok kórusába, a mennybe felment.
Beszélgessünk, elmondanék már "valamit",
Oldanám meggyötört lelkem fájdalmait.
Ne szólj - most még semmit - csak figyelj csendesen,
Segíts, kérlek, hallgatásoddal szívesen.
Kedvesem, mondd, mit érhet ez az élet,
Ha nem tehetem rózsámnak a szépet,
Oly hatalmasok lehetnek e gondok,
Hogy Hozzád, hozzám tán már nem is szólok?