Mazál Ferenc
"Adjátok vissza a hegyeimet!"
Állatot, rétet, szeretteimet!
Emberek közt a lövészárkokat,
Szüntessetek meg vén határokat.
Találkoztunk, majd kísértük egymást életeken át,
Átéltünk rengeteg örömöt, veszekedést, vitát,
S Te tanítottál... mindig embernek, EMBERNEK lenni,
Elembertelenedett világban - SZABAD - szeretni.
Misére indul minden jótét lélek,
Kis falumban szól a harang, az ének,
Sarlós Boldogasszony kegytemplomában
Éjfélkor kezd Atyánk magasztalásba.
Kopogtatott hozzánk kedvesen az őszi szél.
Síri csendben elrévedve az elmúlásról mesél.
Hallgasd, mily szomorúan, ellágyulva beszél,
Rózsaillatú nyáréjszaka csak emlékeinkben él.
Gazdagok és szegények - megosztott a világ,
Nagy vagyonok ördögének víg nyomora rág,
Éhezőnek némi italt, szilvóriumot,
Kilakoltatónak adj moratóriumot.
Fercsi, Tercsi figyelj ide, halihó,
Farsangolni, farsangolni csudijó.
Legyek király, fényes dáma, királylány,
Vagy bátor harcos, törzsfőnök indián.
"Mennyből az angyal lejött" - a Megváltó,
Égben választott, földi útmutató.
Végig-kísér, nézd, az isteni béke,
A Messiás vállalt, meggyőző érve.
Boldog új évet! - szól szívbéli kívánságom,
Mit minden embernek - magamnak is - kívánom.
S tudom, csak egy aprócska óhaj, egy "sóhajtás",
Bennem - lelkemből, lelkedben - ered a hatás.
Zöld koszorún lila gyertyák sora
Hálával tekint a Messiásra,
Hit, remény, szeretet az oltalmunk,
Sorsunk, megváltásunk, fő támaszunk.
Év végére várunk, új esztendő közeleg,
Jöjj velünk, Kedves, gyere és ünnepelj!
Mondd, ha megtetszik egy rózsaszál,
Letörve hervad el, holt és vázában áll?
Szeretet szeretetéről - kérdésemre - felelj.
A szeretet angyala útra kelt...
A szeretet angyala útra kelt,
Emberi szívekben meg-megjelent,
Tünedezik - időnként - a jóság,
A földre szállt édeni boldogság.
Karácsonyra várunk, Jézuskára,
Istenünk lánglelkű kisfiára,
Aki az örök életbe mutat
Egy követendő szeretetutat.
Keménynek kell lenni - hát az is vagyok,
érzelmeknek teret már nem is hagyok,
érzéseid soha, jaj, ki ne mutasd,
lelked - nem lehet, nincsen, ne is kutasd.
karakterek 2.
Nem bántam meg semmit, mit eddig megtettem,
takarítottam koszt, mocskot... és szerettem,
költöztettem sokat, magam is költöztem,
libát is tömtem, csirkét, sertést neveltem.