Mazál Ferenc
Covid az ördög, a rém,
Kóvályog a földtekén,
S támadod életemet,
Próbára tett tüdőmet.
Közelít az új év, múlik a régi,
Ükunokát vezet elő a dédi.
Száll a kakukk a fészkére,
Napnyugatról napkeletre,
Nincsen ebben semmi érdem,
Téged nézve fáj a lelkem.
Kápolna a domboldalon,
Hallgasd szavát, s ne vedd zokon.
Örömről beszél, bánatról,
Megpróbáltatásról... sorsról.
Húsvéthétfő! Ma? Mit tegyek?
Locsolóvers? Jaj! Szenvedek.
Maradj otthon, ki ne mozdulj,
Lakásodban térülj, fordulj!
Felejtsd el az emlékeket,
Felejteném, mit nem lehet,
Szerelmet, a boldogságot,
S köszöntsd a magányosságot.
Kivittél a Szőlőhegyre,
Fák közé, egy kopár rétre,
Két hektáron nyírtam füvet,
Robotoltam, s nem keveset.
"Dunának, Oltnak egy a hangja,"
A Mississippit le nem szólja,
Bal és jobb part közt hömpölyögnek,
A tengerekben egyesülnek.
Karácsonyra várunk, Jézuskára,
Istenünk lánglelkű kisfiára,
Aki az örök életbe mutat
Egy követendő szeretetutat.
eltettem már bakancsomat
meztélláb járom utamat
várom mit üzen az elmém
tudat alatt megkeresném
El Camino legyen vágyam
borzong bele már a hátam
maradj itthon a hazádban
sok szépséget lelsz váradban...
Gazdagok és szegények - megosztott a világ,
Nagy vagyonok ördögének víg nyomora rág,
Éhezőnek némi italt, szilvóriumot,
Kilakoltatónak adj moratóriumot.
Lucsok lepi a tavaszt váró tájat,
Néhol kukucskál egy-egy őszi levél,
Az évszakok közti szokott rend várat,
Ám a madárdal kikeletről mesél.
"Adjátok vissza a hegyeimet!"
Állatot, rétet, szeretteimet!
Emberek közt a lövészárkokat,
Szüntessetek meg vén határokat.
Hallhatjuk hangját cinegemadárnak,
Keresi helyét jövendő fészkének,
Udvarol dalával - nap sugarának,
Ám méregfoga van még ma a télnek.
A szeretet angyala útra kelt...
A szeretet angyala útra kelt,
Emberi szívekben meg-megjelent,
Tünedezik - időnként - a jóság,
A földre szállt édeni boldogság.